Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
A győri had mészárosainak privilégiuma a hús árulásával kapcsolatban kikötötte még, hogy a mesterek egyrészt kötelesek kivétel nélkül mindenki számára ugyanannyiért adni a húst (5.)- Másrészt a szétmérésnél jó mérleget és helyes súlyokat kellett használniuk (7.). Higiéniás okokból, a nagy bűz és a mocsok elkerülése miatt a mestereknek az állatbőrt nem a mészárszékben, a hús mellől, hanem otthonról kellett eladniuk megfelelő áron a győri tímároknak és bőrösöknek (6.).120 A vizsgált iratok fontos részét képezte a helyi mesterek érdekeinek megvédése a céhen kívülről érkezettekkel, a(z olcsóbb) konkurenciával szemben. Már az is súlyos vétségnek számított, ha valaki náluk vállalt hosszabb szolgálatot. Legalábbis erre enged következtetni mind a magyar gombkötők, mind a győri had lakatosainak és puskaműveseinek legényei, valamint inasai részére összeállított rendtartása. Előbbi esetben a győri káptalan által megerősített kiegészítésben azt olvashatjuk, hogy „ha valamely elhasonlott gombkötők és pártütők volnának, amelyek a céh tagjai lenni nem akarnának vagy abból magukat kivonnák. Az ilyeneknek senki ne munkálkodjék, sőt az ilyenek segítői a céh rendelése szerint megbüntettessenek, és valamennyi munkát eképpen véghez vinni megtapasztaltatnak, azt mindenestül a céhmester a vele valókkal az ily orozva munkálkodó házából elvehesse” (5.).121 A győri had lakatosainak és puskaműveseinek legényei, valamint inasai részére összeállított rendtartásban pedig az szerepelt, hogy nekik a céhen kívüli mesternél — törvény szerint — csupán tizennégy napot lehetett dolgozni. Az az inas vagy legény pedig, aki tovább maradt szolgálatban, mindaddig tisztességtelennek számított, amíg el nem nyerte méltó büntetését (16.).122 A privilégiumokban felsorolt, az érdekvédelmet szolgáló cikkelyek döntő részben azonban a nem céhtagok által készített termékek értékesítésének megakadályozásával vagy megnehezítésével foglalkoztak. Előbbire jó példa a nagyszombati gombkötő kiváltságok első artikulusának ötödik pontja, amely úgy rendelkezett, hogy amennyiben a városban lévő főúri udvarokban dolgozó mesterek portékáját olyan személy vette meg, aki nem tartozott a mágnás háznépéhez, attól a bíró tudtával a céhmesternek el kellett vennie azt. Ugyanilyen szigorúan jártak el a nem helyi mesterekkel, illetve a valamilyen „cégéres vétek miatt” kizártakkal szemben is, ha az a városban akarta értékesíteni az áruját. Előbbi esetben „a bíró hatalma által” el kellett tőle kobozni azt. Az eladásából származó pénz fele a városi magisztrátust illette meg, míg másik fele a céhládába került (1. artikulus 5. pont). A „cégéres vétek miatt” kizárt123 személy abban az esetben, ha továbbra is Győrben árulta portékáját, úgy minden jószágát elvették és fele-fele részben a káptalan és a céh között megosztották (10.). A győri magyar gombkötők a belső versenynek is igyekeztek elejét venni. A káptalan által megerősített kiegészítések között ugyanis szerepel egy tiltó rendelkezés, amely szerint két mester egy évnél tovább ne munkálkodjon egy boltban, hogy ne jussanak jogosulatlan előnyhöz ezáltal (3.).124 Míg a gombkötők igyekeztek a (belső és külső) konkurenciát teljes egészében kizárni, addig a kötélverők a Mansfeld által megerősített iratban ugyan kinyilvánították azon szándékukat, hogy az idegen mesterek egyedül ne árulhassanak Győrben és Komáromban, ám azt is elismerték, hogy nem tilthatják meg, hogy éves vásár idején ők is kipakolhassák és árulhassák termékeiket reggel 8 órát követően (18.). A viszonteladókkal szemben azonban szigorúan fel kívántak lépni: részükre a céhtagok nem adhattak el kötelet (16.). A győri káptalan kiegészítései között két további, a konkurencia forgalmazását korlátozó passzus is található. Egyrészt minden idegen kötélverő mesternek megtiltották, hogy terméküket a vásárokat közvetlenül megelőző napon árulják (2.); másrészt a céhből kizárt személyek sem kínálhatták portékáikat. Aki a győri vásárokon ilyet merészelt tenni, attól áruját elkobozták, és - hasonlóan a győri gombkötő céh privilégiumában megfogalmazottakhoz - ennek értéke fele részben a káptalant, fele részben a céhet illette meg (4.).125 Mindezeknél jóval „megengedőbben” foglalt állást ebben a témában a győri had mészárosainak céhprivilégiuma. A stratégiai fontosságú erősség védelmére rendelt, több ezer főt számláló had és a hozzátartozóik miatt ugyanis megnövekedett a kereslet a hústermékek iránt. Ez tükröződött a céhszabályzatban is. A győri Obristnak ugyanis engedélyeznie kellett a városi és a vidéki mészáros mesterek számára is, hogy termékeiket árusíthassák. Ezt azonban csak korlátozott 120 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1928. 14.; Bedy 1942. 142-143.; László 1965. 382-385. 121 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 122 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet 123 Rigó 2020. 259-261. 124 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 125 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 16
