Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Kedves Olvasó! A Győr Megyei Jogú Város Levéltárának gondozásában megjelenő kötet a legkorábbi győri céhek kiváltságlevelei közül négyet mutat be. Már a 14—15. századból ismerünk olyan forrásokat, amelyekben Győrben dolgozó szabókról, szűcsökről, vargákról, szíjgyártókról, ötvösökről, kőfaragókról, mészárosokról és kovácsokról tesznek említést. Ök látták el mind a város lakóit, mind a püspökséget, és a káptalan tagjait, illetve a pannonhalmai bencés apátságot is termékeikkel. A 16. század közepén, az Oszmán Birodalom előretörése miatt végvárrá váló Győrbe érkező magyar és német zsoldosokkal együtt új iparosok és új szakmák is megjelentek a városban a hadi szükségletek és igények kielégítésére. Ennek egyik ékes bizonyítéka a német varga céh létrejötte. Győr oszmán kézből való visszavételét követően (1598) a város lakóinak visszaköltözésével a céhek is visszatértek, és a megszállás alatt elveszett eredeti kiváltságleveleiket megújították. Győr 2021-ben ünnepelte, hogy V. István 1271-ben hospeseit a mai Káptalandombon álló várába költöztette és számukra a székesfehérvári polgárok szabadságait adományozta kiváltságlevelében. Ahhoz, hogy a város méltóképpen meg tudja ünnepelni történelmének e fontos sarokpontját, meg kell ismernünk és be kell mutatnunk a közösség múltjának a kincseit. Ezek segítségével felvázolhatjuk azt a fejlődési utat, amelyet Győr bejárt, és amelynek köszönhetően a mai Magyarország egyik meghatározó kulturális, képzési és gazdasági központjává vált. Ilyen régi-új céhdiploma a takácsoké, a süveggyártóké és a fazekasoké is, amelyeket a 17. század folyamán bocsátottak ki. Ezek befotózott eredeti (fakszimile), átírt és lefordított változatát veheti kezébe most a Tisztelt Olvasó. Reményeink szerint ez a forráskiadvány nem csupán a helyi közösség lokálpatriotizmusát erősíti tovább, hanem a tudományos közösség számára is fontos adalékul szolgálhat. Szívügyünk Győr! Prof. Dr. Dézsi Csaba András Győr polgármestere
