Hegedüs Zoltán - Szabó Zoltán: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1676-1690 (Győr, 2015)

Dokumentumok

művelni, abban az esetben a szüret előtt az új termés maga számára történő szabad összegyűjtését nem tartozik átengedni, a szüret befejeztével pedig a korábbi birtokos csak az egyszeri összeg lefizetésével kaphatja vissza. Ha pedig valaki a járásokból a szolgabíró kérésére a kérés napjától számítva 8 napon belül a teljes rá kiszabott összeget a szolgabírónak átadni megtagadja, abban az esetben a szolgabírónak felhatalmazása van arra, hogy az ilyen személlyel szemben katonai végrehajtást eszközöljön és a porció összegét tőle behajtsa.

A porciós összeg behajtóinak kinevezték mindegyik járásban a járási szolgabírókat, hogy ők azt mind a néptől, mind a nemességtől hajtsák és szedjék be. Győr belső és külső városában a nemességre vonatkozóan a szolgabíróhoz csatlakozik beszedőnek Gindly Balázs. A belső és külső városban lévő polgároktól az ő kvótájukat szedje be a város főbírája. A magyar katonaságtól is a járási szolgabíró szedje be a hozzá rendelt személlyel, Szigetben pedig a hely bírája az esküdtekkel. A szőlőhegyeken a szőlőbirtokosoktól Szemerén és Felpécen Hajnal Ferenc és Lendvai István; Kispécen és Kajáron Csik Péter és Karcsay Zsigmond; Ménfőn és Csanakon Eőry György, Kisbarátin és Nagybarátin Kőszeghy Ádám és Závor István; a három Nyúlon Csupor János és Torkos János, Ecsen és Ravazdon Kőszegi István, Szentmártonban Bősze Mihály és Szabó Benedek, Pázmándon és Ságon Fördős Mihály és Szőnyi Márton; Nyalkán, Tápon és Szentmiklóson Decsy Sámuel és Takó András, Szabadhegyen Nagy Ferenc szedjék be a hegymesterek jelenlétében a porciós összeget, és a kirendelt számvevő kezéhez juttassák. Főszámvevőnek megválasztották egregius Schweidl Mihályt. 427

427. (237.) 250-252. pp.

Levelet írtak mind a főhadbiztos úrnak, mind pedig az eminenciás herceg kardinális úrnak, a vármegye főispánjának, kifejtve benne azt, hogy jóllehet a porciók beszedése és szolgáltatása a szerencsétlen nép szegénysége és a vármegye feldúlt és pusztult állapota miatt nagy nehézségnek, sőt inkább lehetetlenségnek tűnik, de ezekhez még a következő dolgok is hozzájárultak:

199