„…kacérkodni fogok vele”. Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838–1840 I. (Győr, 2014)

A naplók szövege

cotillonban minden tourban engem választott, tán valami 8-szor, sokszor is lopott — haha! Sokat nevettünk! Rousseau ma nagyon udvarolt, Hügel sokkal több tűzzel, mint máskor. Chernelnek tempusa654 volt, így szerelmi nyilatkozásai is különösen durvák. Laci, mint mindig, az igénytelen udvarló. Rudi, mint mindig, az érdekes Weigelsberg és Buirette igen kegyesek stb., stb. De most az est királyához! Lisztünk az első keringő alatt érkezett. Egyszerre a harmadik után kínálkozik keringőket játszani. Leül és játszik, de hogyan? Webertől keringőket s minekutána egy gyönyörű fantázia alakjába önti, végzé az ördögtánccal Meyerbeer Ördög Róbertjé- ből. Mily érzéssel hallgattam ezen, kezdetén oly kellemes, utóbb oly nagyszerű compositiót?!655 A művész felkelt. Mindenki körébe tolakodék s érzéseit szavakba foglalva azokat tömjénként neki nyújtani törekvék. Én néma maradtam, mert igenis mélyen el valék fogódva, hogysem lelkesedésem szavakban törhetett volna ki. Én utána nézék s elmélyedtem a lelkes, kifejezésteli vonások szemlélésébe. Egyszerre élénk mozgást veszek észre. Barthodeiszkyné amint Liszt kalapját kezében tartá, abból egy kesztyűt csent ki. Mindenki igyekvék most, emlékül e szép estre, a kesztyű egy darabkája birtokába jutni. Én is. Én ezt a legcélszerűbb emléknek találom: hisz a kesztyű fedezte azon kezet, mely minékünk oly mennyei élményt oly dúsan szerzett, mely a Liszt nemes, érzelemdús lelkében támadott, majd nagyszerű s nemes, majd édes-keserű, kellemteljes eszméit a billentyűkre nyomá. Én is, nagy bajjal egy darabkát leszakíték. George Jaque- mar vala vörös betűkkel reá írva. Örömtelve szökök anyámhoz, azt néki megmutató.656 Liszt tőlem két lépésre áll. Ő olvasá szemeimben azon gyönyört, melyet bennem egy ily érdekes emlék bírása kelt fel. Ez őt elhatározza — ő hozzám lép s ezen szavakkal: „Mais vous n’en aves qu’une toute petite piece... Oserais je vous offrire la paire?”657 Mindkét térdére leereszkedik, kezeit kérőleg teszi össze s nékem a jobb kezéről való kesztyűjét, mely egész és ép vala, nyújtja át. Én annyira meg valék lepetve, oly zavart voltam, hogy egyebet nem válaszolhattam, mint: „Merd, monsieur!”658 De ez bizonnyal oly accentusával659 a legőszintébb köszönetnek vala mondva s szemeim minden affectatiótól ment kifejezéssel

654 Kedvező alkalma (latin).

655 Alkotást (latin).

656 Ti megmutatandó.

657 Önnél csak egy darabka van. Bátorkodhatom-e a párját felajánlani? (francia).

(lSS Köszönöm, uram (francia).

659 Kifejezésével (latin).

130