„…kacérkodni fogok vele”. Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838–1840 I. (Győr, 2014)

A naplók szövege

engem válasszon? Engem, kit nem ismer, nem fog oly hamar átismerni, engem, ki csak vele egyrangú590 vagyok, holott a legkitűnőbb rangú nők néki örömest nyújtanák kezüket! Félek, félek, az ész lesz győztes! Mise után a postán Csapónétól egy édes, hosszú levelet. A sorsokat elfogadta — sokat ír róla —, miképp szereti őt Liszt, mint tünteti ki, semmit sem arról, hogy ide jövend. Ez is csak szétfolyó álomkép volt-e, vagy tán megjelenésével meg akar-e lepni a kedves nő? Schneller, Barthodeiszky s oncle Misch-nél voltunk: utóbbinál álmoskönyvecskét találtam, melyet kérésemre ajándékozott. Talán a sors játszotta kezembe? Három számot tettem: lövés: 8, ima 50, csók 51 s aztán a két szám, melyet álmodtam. Három a sorszámuk és 30 krajcár a tétel. Nevettem egyúgyúségemen, s mégis engedtem néki. Délelőtt Sibrikné és tante Sophie-nál voltunk. Délután Saaréknál s innen Pejadhevichékhoz, hol ily kevés gyakorlásra nézve nem éppen ügyetlenül két parthie biliárdot játszottam Saar Marival. Aztán "12-éztünk; miben én 6 pengőkrajcárt vesztettem. Csekélység — annak jele volna-e ez, hogy szerelmemben szerencsés leszek? Uzsonna után anyám Marival a színházba, én hazamentem; min igen örültem, mert szabadon lélegzetet vehettem s reményeimet s kétségeimet, örömömet s búmat, vágyaimat s levertségemet szavakba foglalva, ide kiönthettem.

13-kán. Rossz napom volt, nem hiába a 13-ik! Még tegnaptól igen felgerjedve, zavart s ingerlékeny vagyok. Reggel anyám a szegletablakot betömété, én, mint ki ilyenekhez értek, tanácsoltam, belészóltam. Mari is párszor, mint ki ilyesekben felettébb ügyetlen is, párszor közbeszólt, de hasztalan. Ekkor minden szavamnál belécsúfolódott, kigúnyolt: „Persze, te jobban érted!” S ehhez mindig nevetett. Összezendültem vele, de mindemellett mérsékelt maradtam s a gyöngédséget el nem felejtettem, csak magamat gúnyai, elméncségei ellen védelmeztem. S ki hinné? O, ki a kezdő vala, ki oly nemtelenül, oly alávalón, oly hálátlanul, oly kitünően válaszolt minden hideg, mérsékelt szavamra, ő dacolt még! Végre új ruháját akarám szabni. O egyre dacolt még, míg anyám közbejöve, őt megdor- gálá s én rosszakarat helyett sok bajjal ruháját szabtam. Délután Chernél mutatá be Rótt Sándort; örültem. Rótt egy finomviseletü fiatalember, s mi több, ha szól, szavának minden hangja Tónira emlékeztet; ezen emberre, ki egy idő óta annyira foglalatoskodja elmémet s ki néha szívem gyorsabb dobogásának is okozója. Játékszín előtt Mari fürtjeit csinálá, tapírozá s kérde, miképp tetszenek. Válasziám, rosszul, ha ezek kinyílnak, szörnyűn

wo Augusz Antal 1875-ben nyerte el a bárói címet.

1 17