Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)

A naplók szövege

férfiúi erényekkel oly gazdagon díszlő karaktert bizonyíta be, minden szava oly érdeket gerjesztő vala, hogy én mélyen érzém, hideg megfontolással, minden szerelem nélkül, mennyire boldogíthatna ő engem mint ember, de fájdalom, nem körülményei közt. Homokba folynának terveim — ő, noha magyarul beszél, mégsem magyar. Ő gróf, de nem gazdag. Oly kétségekbe mélyedtem. Honszeretet és oly gyöngéd érdek, melyet ő bennem gerjeszte, küzdenek egymással, én egy álmatlan éj elejébe látok. Mily édesnek kell lenni, egy oly szeretetre méltó férfiút, ki annyit szenvede a sors csapásaitól, boldogíthatni! Pedig mélyen érzem, én ezt tehetném. Sokat éneklék ma este, Vojna kért, s miért ne tölteném be ezen, tán utolsó kérését? Én őt viszont felszólítám s a legszívesebben kérém, énekelne ő is. Végre engede. Mi Katinkat lakására küldöttük, hol egy cahier194 195 Bécsben visszaadandó, kölcsönzött románcai valának. O ezekből többeket, mind igen választott, rám célzó textussal193 énekelt. Hangja többé nemigen csengő, néha igen kellemes, előadása szívhez szóló, manierjai196 oly igen kellemesek! Oly gyorsan múlt ezen este! Fájdalmasan búcsúzék tőle el, majdnem szótlan. Annyit érzék, hogy legjobbnak tartám hallgatni. Vojna elérhetné, ezen kedves, érdekes ember, a szerencse legfőbb fokát.

20-kán. Délelőtt misében. Esős, hideg időnk vala. Délután, midőn anyám átöltözköde, ki lép be? Vojna. Egy embarrassant t?te a t?te!197 198 Marim tante Nánival Tárnánál ebédelt. Én nem sokára hívatám, de csak nékem kelle őt elfogadnom. Köszönöm neki, hogy még ezen délutánt is ajándékozta nekünk. A legfinomabb udvariassággal válaszolá, hogy nehezen, oly fájdalmasan válik innen el s hogy szégyelli, hogy nincs elégé férfiúi ereje a kénytelenségnek engedni, s valaha innen magát elszakítani. Mert, mondá, minél tovább mulat itt s velem vagyon, annál fájdalmasabban váland tőlünk el. O egy pár patience-et taníta nekünk, hogy, mondá, ekkor róla emlékezzünk, és mivel ezen délutánt még itt tölté, ma éjjel, ezen hideg, nedves, sötét éjben utazik el. F 8-kor ment el, azon ígérettel, hogy midőn Bécsbe jövend, mindegyikszer bennünket meglátogatand. Holnap névnapja — tudám, s zavaromban elfelejtém néki szerencsét kívánni —, midőn már elment, juta ismét eszembe. Én tehát gyorsan

14 Füzet (német).

195 Szöveggel (latin).

196 Fogás, tartásmód — itt vélhetően: kottázott dallam (francia).

197 Zavart, négyszemközti együttlét (francia).

198 Pasziánsz — kártyajáték (francia).

50