Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)

Katona Csaba: Lány tollal: sorvezető Slachta Etelka naplóihoz

Tévedés lenne azt állítani, hogy a 15 kötetben fennmaradt naplófolyam teljesen ismeretlen volt a korábbi évek történeti kutatásai számára. Már 1943-ban egy roppant érdekes közlés látott napvilágot a Soproni Szemle hasábjain: Csatkai Endre a napló soproni vonatkozású részeit1 tette közzé az érdeklődők számára. Nyilván nem véletlen, hogy a nagytudású művészettörténész érdemesnek találta azt a nagyközönség elé tárni.

A naplóíró, (felső)zadjeli Slachta Etelka Slachta Ferenc és báró Hauer Teréz gyermekeként született Temesváron.2 A jogot végzett apa, Slachta Ferenc (1777-1837) a Felvidékről került az ország déli részére: ő maga még a Liptó vármegyében található Zadjelen látta meg a napvilágot, innen az előnév. Születési helye megerősíteni látszik a név keltette gyanút, vagyis, hogy a család lengyel eredetű és az egymást követő generációk csak idővel sodródtak mind délebbre. E folyamat több lépésben zajlott: 1689-ben Slachta Ferenc fia, Márton; 1746-ban Slachta János fia, Ádám gyöngyösi, 1765-ben Slachta György fia, Sándor egri lakos.3 Slachta Ferenc, akinek írói vénáját jelzi, hogy több államtudományi müve is megjelent, állami szolgálatba lépett és Temesváron, a kamarai törvényszék hivatalnokaként tette a dolgát. Ekkor és itt született leánya, e napló szerzője és „főhőse”, aki lényegében véve egyetlen gyerekként nőtt fel, mert fiútestvére alig néhány évesen elhunyt. Az apát 1829-ben Zomborba helyezték át kamarai adminisztrátornak. Innen aztán — eredményes tevékenysége újabb elismeréseként — Budára került 1836-1837 folyamán, immáron a királyi kamara tanácsosaként. Ekkor azonban, egész kevéssel új posztjának elfoglalását követően, a pályája csúcsán járó Slachta Ferenc váratlanul ágynak esett, majd többhónapnyi keserves szenvedést követően 1837. május 31-én elhunyt.

Az 1821. január l-jén született Etelka ekkor alig 16 éves volt. Egy apa elvesztése mindig fájdalmas csapás, de az érzékeny lány ráadásul rajongásig szerette, valósággal bálványozta apját, akinek szinte minden szavát, tettét áhítattal bámulta, példaképének tekintette őt. Érdemes idézni

1 Zadjeli Slactha Etelka soproni naplója 1838-1842. S. a. r. és jegyz.: Csatkai Endre. Soproni Szemle, 1943. 4. sz. 1-155.

2 Slachta Etelka életrajzi adatainak többségét a fenti közlésből, főleg annak bevezetőjéből (3-12.) merítettem, ezért erre a továbbiakban — az onnan vett pontos idézetektől eltekintve — nem hivatkozom. — K. Cs.

3 Orosz Ernő: Heves és a volt Külsö-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906. 216.

14