Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
LOVASGYULA 125 ÉVES A BÉCS-GYŐR VASÚTVONAL A Bécs-Győr vasút megnyitásának 125. évfordulója alkalmat ad arra, hogy ennek a vasútvonalnak múltját tárgyalva a magyar közlekedéstörténet egyik legérdekesebb szakaszának törtnetét áttekintsük. A Bécs-Győr vasút 1836-ban felvetett terve a legelső olyan széles területet átfogó vasúthálózat terve volt, amely Magyarországon építendő vonal gondolatával is foglalkozik, s amely ugyan ezer gonddal és akadállyal, több lépésben és alapos késéssel, de végül is megvalósult. A tervezett vasúthálózat névadó, Magyarországra is kiterjedő vonalának, a Bécs-Győr vonal megépítésének gondolata több okra vezethető vissza. Mindek előtt indokolta a vasút megépítésének elképzeléseit az a gabonaforgalom, amely a Dunán Gönyűig, Győrig, kedvező vízállás esetén, illetve kisebb merülésű hajókkal Mosonig hatalmas mennyiségű gabonát szállított. Ez a gabona innen közúton került továbbszállításra, zömében Bécsbe. A gabonaforgalomnak legnagyobb részét a győri gabonakereskedők bonyolították le. Raktárházaik sora állt a győri rakparton és a város belső területén is, de épültek ilyenek Mosonban, s ugyancsak jelentős befogadóképességű raktár szolgálta Gönyűn is a gabonaforgalmat. A magyar gabona mellett ugyancsak számottevő gabonamennyiséget szállítottak a lóvontatású fahajók a Havasalföld és Moldva tartományok területéről is Győrig, Mosonig. Feljebb jutni a több ágra szakadt, akkor még szabályozatlan és változó dunai hajózóúton ezekkel a rakományokkal csaknem lehetetlen volt, így a gabonás hajók zöme a Duna és a Rába-Rábca folyón kialakított kikötőbe, a győri partok mellé igyekezett. Ezen az úton érkezett Győrig a só is, a déligyümölcs is a déli török területekről. Amikor megindult a Dunán a gőzhajók közlekedése, majd a vontatóhajózás, kedvező vízállásnál néha feljött a győri kikötőig az Erős vontatógőzös is, a győri várfalak tövében vetett horgonyt a vele felvontatott 4-5 sertéssel rakott hajó is. Az út a Dunán nehéz is, hosszú is volt. 17-20 nap alatt jutott fel az Aldunától Győrig a hajó, agyonhajszolt lovakkal vontatták azokat hol a part menti úton, hol az alacsony parti vizekben gázolva. A zsákokba mert gabona a kikötőkből vagy a parti raktárakba került, vagy a várakozó szekereken egyszerre elindították Mosonon keresztül Bécsbe, Győrből hetente jó százezer mérő gabonát. A dunai hajózásban érdekelt volt a híres bécsi bankárcsalád, a Sina-bankház is. Számára jelentős bevételt eredményezett ez a forgalom. Részesedett ebből a szállításból már a vontatóhajózás idején is, de részes volt a Duna-Gőzhajózási Társaságban is. így könnyen érthető, hogy az első, Ausztriát és Magyarországot is érintő vasúttervek, vagy inkább javaslatok felvetésekor ezekre felfigyelt. Az hamarosan nyilvánvaló lett, hogy a vasutak megépültükkor sokkal olcsóbbá teszik a szállítást, mint az szekérfuvarozással történt. Felismerték azt is, hogy
