Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)

Farkas Andrea: A vasút mint a reprezentáció eszköze II. Rákóczi Ferenc kassai újratemetésén (1906)

Szigorúan ellenőrzött vonatok

majd pedig Századok9 hasábjain a fejedelem, az emigráns társak temetésének körülményeiről, a síremlékekről folyamatosan jelentetett meg cikkeket és nagy erővel szorgalmazta a hamvak hazahozatalát.

Az 1870-es évektől a hamvak hazahozatalának kérdése gyakrabban felmerült más fórumokon is. Ebben élenjárónak Zemplén vármegye számított, amely területén feküdt a fejedelem szülőfaluja, Borsi. A megye 1873. március 8-án tartott közgyűlésén feliratot intéztek a Képviselőházhoz a fejedelem földi maradványainak hazahozatala végett, egyben felszólították a társtörvényhatóságokat, hogy álljanak ki az ügy mellett.10 11 A felszólításra még ugyanabban az évben számos város és vármegye reagált, mint ahogy Szlávy József 11 miniszterelnök is, aki megpróbált politikai lépéseket tenni e kérdésben. Magánlevélben tájékoztatást kért II. Rákóczi Ferenc hamvainak hollétét illetően gróf Ludolf Manótól,12 aki válaszában arról tájékoztatott,13 hogy a hamvak holléte — sőt, egyáltalán megléte — is bizonytalan, ezért a további kutatás aligha vezetne eredményre.14

A hamvak hazahozatala ügyében 1874-ben további négy törvényhatóság intézett felterjesztést a Képviselőházhoz. Mivel a felirati javaslatokkal nem sikerült eredményt elérni, a Képviselőház 1876. március 22-én tartott ülésén Simonyi Ernő15 interpellációt nyújtott be Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, de fölvetésére nem kapott érdemi előrelépést jelentő választ.

Thaly Kálmán 1878-ban a Pesti Napló hasábjain nyíltan felelősségre vonta Tisza Kálmán miniszterelnököt, amiért az akkor folyó orosz-török háború alatt Rákóczi hamvait „idegen földben kiszolgáltatja az idegen hadak dúlásának."16 A miniszterelnök azt a választ adta, hogy nincs olyan politikai helyzetben, amelyben lépni tudna a hamvak hazaszállítása ügyében: „Az ügy nincsen abban a stádiumban, hogy a hamvaknak hazaszállítása iránt intézkedni lehetne, mivel még az is kérdés: egyáltalán még megvannak-e azok. Mindenekelőtt ezt kell konstatálni."17

1889-ben, amikor Thaly már másodízben járt Konstantinápolyban, Fraknói Vilmossal18 felnyitották a St. Benoit templomban található sírt. Kétségtelenné vált, hogy Rákóczit oda temették el és hamvai sértetlenek. Zrínyi Ilonának azonban csak a koponyáját találták meg.19

9 A Magyar Történelmi Társulat folyóirata (1867-).

10 Halász-Katona-Ólmosi, 2004. 6.

11 Szlávy József (1818-1900), politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

12 Ludolf Manó, gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia konstantinápolyi követe.

13 MOL K 26-1906-XLI-86 (II1)-1873-1623-3013.

14 A Konstantinápolyban járt magyarok között az a hír terjedt, hogy az 1848-1849-es emigránsok már felbontották II. Rákóczi Ferenc sírját, de már akkor üres volt. THALY, 1893.194-195.

15 Simonyi Ernő (1821-1882), politikus, történetkutató.

!<■ Thaly, 1893.279.

47 Halász-Katona-Ólmosi, 2004. 6.

48 Fraknói Vilmos (1843-1924), történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára.

19 THALY, 1893. 122., 216. Mikes tudósítása szerint Zrínyi Ilona koponyáját fia koporsójába zárták, Thalyék azonban a feltáráskor két egymás mellett fekvő koporsóban találták meg a csontokat.

62