Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)

Csurgai Horváth József: A vasút ellentmondásos hatása a városra - Székesfehérvár mint közlekedési csomópont

Szigorúan ellenőrzött vonatok

kocsiszerelőre és közös segédműhelyre tagolódott. A foglalkoztatottak száma 70 fő volt. A vasútvonalak fejlesztésével folyamatosan bővítették e műhelyt is. Elsőként a gép- és kazánházat építették át, egy új 160 lóerős gőzgépet helyeztek üzembe, majd kovács- és tűzcsőműhelyt létesítettek. A 20. század '10-es éveire a javítóműhely saját villanyteleppel és saját gőzfűtéssel rendelkezett. Ezekben az években a műhely, évente 120 mozdony, 1240 személykocsi és 2500 tehervagon javítására volt alkalmas. A telep ekkor 530-540 munkást foglalkoztatott. A munkagépek értéke 800 000 koronát, a telep felszerelése 850 000 koronát tett ki. A javítóműhely éves költségvetése 1911-ben meghaladta a másfélmillió koronát, amelyből a munkások illetménye 817 000 korona volt. A korabeli helyi sajtó is nagy figyelmet és jelentőséget tulajdonított a gyártelepnek: „A műhelynek félezren felüli alkalmazottjai, akik családtagjaikkal együtt legalább harmadfélezer lélekkel szaporítják Fehérvár lakosságának számát, - nem mondunk vele újságot, - városunk kereső és fogyasztó társadalmának nagy értéket képviselő rétege, mely közvetlen, mindennapi velünk együtt élésével városunk egész vérkeringésében olyan élénkítő erőforrást képez, hogyha ma — amitől ugyan egyelőre nincs mit tartanunk, — a D. V. műhelyt elveszítenők, azzal valóságos katasztrófa érné az egész várost. A helyi ipar és kereskedelem minden ágának erőt nyújtó talaja a jól kereső és sokat forgalmazó vasutasok ezrei."11

A város iparára és kereskedelmére nézve a kedvező közlekedési adottságok kedvezőtlen hatásokat is rejtettek, amelyek különösen a vasútközlekedés kiépülése után erősödtek fel. Már a 19. század első felében komoly vetélytársai voltak a városi kézműveseknek a pesti iparosok, akik elsődlegesen a luxuscikkek előállítása és értékesítése terén értek el jelentős eredményeket. Hasonló folyamat ment végbe a kereskedelem vonatkozásában is. Székesfehérváron a nagyarányú kereskedelmi forgalom ellenére kevés kereskedő élt. 1828-ban számukat 53 főben rögzítette a statisztika. Ennek ellenére az országos vásárok számottevő bevételt és nagy sokaságot jelentettek a városnak. Az évi négy, majd öt országos vásár, valamint a hetivásárok, amelyen a környék gazdálkodói is megjelentek, komoly forgalmat eredményeztek.* 12 Az országos vásárokat nem csupán a távolabbi városok kereskedői, de külföldi kereskedők is látogatták; Székesfehérvár a Buda-Zágráb főútvonal mentén feküdt, de ezen túl is fontos csomópont volt, hiszen hét irányból futottak össze fontos kereskedelmi útvonalak.

Székesfehérvárnak a szabad királyi városi rangot biztosító kiváltságlevél négy vásár: a böjti vásár (február 25.), a Szent György-napi vásár (április 24.), a Szent fván-napi vásár (június 24.) és a Szent Bertalan-napi vásár (augusztus 24.) tartását engedélyezte. Mária Terézia 1757. évi adományával bővültek az országos vásárok, a Dömötör-napi vásárt október 26-án tartották. A 19. század végén újabb országos vásár tartását engedélyezték, a karácsonyi vásárt, amelyre december hónapban az ünnepek előtt került sor.13 E vásárok kétnaposak voltak, de

» SzV, 1911. 05.20.4.

12 PÁLFY,1938.244.

13 SZVLIV. B. 1402. a./1906. No. 7.

56