Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)

Balogh János Mátyás: A vasút mint megálló - egy átutazó naplóíró proletár a vasútnál

Balogh János Mátyás: A vasút mint megálló — egy átutazó naplóíró proletár a vasútnál

Lowetinszky János József ezt követően a BHÉV-nél próbálkozott, sikerrel: „1892-ben a szentendrei H.É.V.-nál kalauz lettem, ott bóczorogtam két hónapig. Azután állomásfelvigyázó-gyakornokként alkalmazott a Déli vasút Zágrábban, azt négy hónapi szolgálat után otthagytam, és szeptemberben lementem a Máv Sunja állomására Horvátországba távírásznak." Hősünk tehát kitérőt tett két másodrendű vasútnál is, mielőtt ismét visszatért volna a MÁV szolgálatába, egy horvát kisvárosba. Az 1893. év jelentős áttörést jelentett számára, megkapta távírászi kinevezését, és visszakerült Pestre. A vasutas szolidaritást kiválóan példázza, amikor Lowetinszky, még Sunjában, elcsábította egyik kollegájának feleségét annak lakásán, valamint a következő budapesti eset is:

1893. november 16.: „7 tájt hazafelé mentem, jön Gábor és felkér, hogy egy neki alkalmatlankodó nőstényt riasszak el, megyek kifelé, egy meglehetős kicsike, valami Bende rakfelvigyázó neje, egy kissé sétálgattunk, azután be a pályaudvarba, s ott felhasználv(a) egy alkalmas pillanatot, gyönge ellenkezése daczára beemelem a 364 szah kocsiba, ott meglehetősen küzdöttünk, míg megadta magát (K), azután kikísértem s rendezvoust megbeszélve elváltunk, az arcz s szemek szépek, a test gyönge, azon hibája van, hogy selypít".

1895-ben azonban ismeretlen okok miatt — ebből az évből ugyanis, akárcsak 1892-ből, nem maradtak fenn naplói — összeveszett a MÁV üzletvezetőségével, mire áthelyezték Hatvanba. O azonban ezt nem fogadta el és beteget jelentett. Ez az állapot majdnem egy évig tartott; fizetését többnyire visszatartották, a kiutalt pénz visszaperlésével is fenyegették csalás címén. Felfüggesztették, fegyelmit indítottak ellene, majd ezúttal is elbocsájtották a MÁV-tól az ekkor már családos hősünket (1893-ban nősült, lánya 1894-ben született). Ezt követően naplóíró barátunk többet már nem dolgozott főállásban a vasút kötelékében, mellékállásban azonban még igen: 1906 nyarától egy éven keresztül a MÁV-fűtők testületének volt titkára.

De térjünk vissza 1896-ba, amikor is Lowetinszky elvileg még a MÁV alkalmazottja volt, de gyakorlatilag már nem dolgozott ott. Január 22-én írta: „állásom kétséges, s ha meg van is, nem bírok belőle megélni". Végül tavasszal egy barátja, Mindszenthy József nevében munkát kapott az ezeréves kiállításnál mint ellenőr. Amikor a felvételi beszélgetésen szóba került, hogy esetleg jegyszedőként alkalmaznák, így reagált: „határozottan kijelentettem, hogy ennél alacsonyabb állást nem fogadok el, ezzel el is váltunk, kíváncsi vagyok a folytatására a dolognak". Felvették végül, ám mivel egy nagyon görbe éjszaka után rejtélyes módon a VII. kerületi rendőrkapitányságon ébredt, és nem volt olyan állapotban, hogy kimehessen dolgozni a kiállításra, innen is kirúgták. Rövid ideig díjnokoskodott Pest vármegyénél, majd egy tej-nagykereskedőnél kapott alkalmazást, amely állása stabillá tette végre anyagi helyzetét. Főnökének pénzügyeinek állasa azonban megrendült, mivel alkalmazottai rendszeresen meglopták. Lowetinszky János József ezután 1898 márciusában — miután 2 hónapon keresztül egy önálló vállalkozással, egy kávéméréssel is megpróbálkozott Angyalföldön feleségével — ismét a vármegyéhez került díjnoknak, ahol fizetését

19