Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Tilcsik György: „Az én rózsám vasutas, vasutas, vasutas, hogyha nem sok az utas, rögtön megölel." A vasút, a szabadtéri szex és a házasságtörés összefüggései az 1930-as és az 1940-es években egy celldömölki válóper tükrében
Szigorúan ellenőrzött vonatok fordult Vas Vármegye Árvaszékéhez, hogy két kiskorú gyermekét az ő gondozására és nevelésére bízza. Nagy mind válókeresetében, mind pedig az árvaszékhez benyújtott kérelmében arra hivatkozott, hogy felesége erkölcstelen, feslett életmódot folytat, ami rendkívül káros a két kiskorúra. Ennek igazolására a Cziráky elleni ítélet hiteles másolatának benyújtása mellett egy további konkrét esetet is megemlített, mely szerint felesége leánygyermekük szemeláttára 1939. március 6-án közösült egy meg nem nevezett férfival. Miközben folyamatban volt a házassági bontóper, Vas Vármegye Árvaszéke 1939. július 26-án meghozott határozatával — helyt adva az apa kérelmének és hivatkozással az anya erkölcstelen életvitelére — a két gyermeket Nagy Lajosnál helyezte el. Nem tudjuk pontosan mikor és miért, de Nagy Lajos gyermekeivel — az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt — Kolozsváron telepedett le és a MÁV alkalmazottja maradt. Eközben pedig — szintén nem ismert időpontban, de az árvaszék előbb említett határozatának megszületését követően — Bodorkos Rozália Budapestre költözött, és a válófélben lévő házaspár mindkét tagja új lakhelyén vélhetően igyekezett új életet kezdeni. E törekvésüket némileg hátráltathatta, hogy a férj által indított házassági bontóper hosszasan elhúzódott, amelynek egyik oka minden bizonnyal az volt, hogy a bíróság 1942. május 20-án arra szólította fel a férjet, hogy a házassági életközösséget állítsa helyre. Erre Nagy Lajos — nyilvánvaló okokból — nem volt hajlandó, sőt nem vett részt a tárgyaláson és nem reagált a neki megküldött bírósági idézésre sem. Ezek után, egészen pontosan 1943. május 29-én a feleség indított házassági bontópert Nagy Lajos ellen. Bodorkos Rozália viszontkeresetében azt kérte, hogy a bíróság a válás után havi 30 pengő tartásdíjat ítéljen meg számára. Miután Nagy Lajos sem a békéltetési tárgyaláson, sem az ő kifejezett meghallgatására kitűzött tárgyaláson a szabályszerű idézések ellenére nem jelent meg és távolmaradását nem mentette ki, a Szombathelyi Királyi Törvényszék 1943. augusztus 23-án kimondott és 1943. október 21-én jogerőssé vált ítéletében a válást — arra való hivatkozással, hogy a férj a tárgyalástól való távolmaradásával valójában nem kívánt védekezni az ellene felhozott azon állítással szemben, hogy 1937 decemberében házastársát önszántából és jogos indok nélkül hagyta el — a férfi hibájából mondta ki, és — Bodorkos Rozália kérésének helyt adva — egyben kötelezte őt, hogy a perköltség megfizetése mellett, volt nejének havonta, mégpedig a hónap első napján folyósítson 30 pengő tartásdíjat, mely összeget Nagy Lajos havi 300 pengőnyi fizetésének figyelembevételével állapították meg. Bodorkos Rozália ugyanakkor a válás után is megtarthatta volt férje nevét. A válóperben megszületett ítélet nem érintette a két gyermek elhelyezését, ugyanakkor Vas Vármegye Árvaszéke — az érvényben lévő előírásokkal egyezően — figyelemmel kísérte a kiskorú gyermekek sorsának alakulását. Ezért 1943 végén Kolozsvár város polgármesterénél érdeklődött Nagy Lajos és gyer162
