Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Szigorúan ellenőrzött vonatok távolságon, ami Bécsig még hátra volt, már tovább szállították Bécsig. Egy ideig az is elriasztotta a fuvarosokat a vasúti átrakástól, hogy a vasút raktárai csak ép, kifogástalan zsákokat vettek és fuvarozásra, pedig a gabonazsákokkal mindig volt valami baj. A vasút a forgalomszerzésben már odáig ment, hogy külön forgalomszerző ügynököket alkalmazott, akiket a szállítások közvetlen szervezésével bízott meg, ezeket zsákokkal látta el. A zsákokat a parasztok díjmentesen vehették gabonaszállításokhoz igénybe, ezeket kifogás nélkül vette fel fuvarozásra a vasúti raktárnok. A brucki vonalon a vasút a kisteljesítményű Norris rendszerű mozdonyokat állította szolgálatba. 1847-ben ide irányították a gloggnitzi vonalon nem kedvelt negyedosztályú személykocsikat. Az utazóközönség 34%-a, 55 000 személy utazott ezekben már az első évben. A vasút személy- és teherkocsijai egyaránt négytengelyesek voltak, s a társaság saját gyárában készültek. Az első- és másodosztályú személykocsik üvegezett ablakokkal készültek, a harmadosztályú kocsik ablakait bőrfüggöny takarta, a negyedosztályú kocsikra függönyt sem szereltek. A második üzleti évben megszüntették a vonalon az első és negyedik kocsiosztályt, a szállított 110 743 utasból 23 365 a második osztályt, 87 378 a második. kocsiosztályt vette igénybe. Ha a Bécs-Bruck közötti vasútvonal nem is hozta meg a várt forgalmat és bevételt, a gloggnitzi vonal forgalma annál számottevőbb volt. Sikerrel haladtak a társaság soproni vonalának a magyar határszélig vezető részén a munkák, de a Sopron és az országhatár közötti pályaszakasz építése is. A Bécsújhely-Sopron közötti vonalat 1847. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. A kormány vasúti politikájában, amely 1841. évi döntésével, államvasúti terveivel elkápráztatta a szakembereket, 1846. november 20-án a Wiener Zeitung, az akkori hivatalos lap bejelentésével megismételte tettét: közölte, hogy az uralkodó november 18-án aláírt döntésével rendkívüli hitelpénztárt létesített, hogy az a hazai vasutak részvényeit értékükön felvásárolja azoktól, kik azokat el kívánják adni. A kormány célja ezzel az volt, hogy megakadályozza vasutak részvényeinek áresését, ugyanakkor a megvásárolt részvényeken keresztül egyre növekvő befolyást szerezzen a vasútvállalatok irányítására. 1846. december 7- én kezdte meg magyarországi vasúti részvények felvásárlását. A döntés közzétételére megrohamozták részvényeikkel a tulajdonosok a pénztárat, majdnem úgy, mint ahogy korábban azokat jegyezték. Amikor 1847. végén beszüntették a felvásárlást és felszámolták a pénztárat, a birodalom vasúti részvényeinek közel fele a Creditkasse, illetőleg az állam tulajdonába jutott már. így a Wien- Gloggnitzer Eisenbahn Gesellschaft 25 ezer részvényéből 11 781 darab volt már állami tulajdonban. Az 1847. évi felvásárlást követően 1850-ben még jelentősebb lépésre került sor: a vasútvonalakat — amelyek részvénytöbbségét már előre megszerezte — az állam saját kezelésébe vette. Gyorsan kialakították az államvasúti igazgatási szervezetet, s a vonalak üzemét az egyes vasúttársaságok költségére az állam 110
