Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

2. A naplóíró — azaz a maga számára feljegyzéseket készítő Etelka — után lehetőség nyílik megismerni a levélíró Etelkát is. Krúdy Gyula jellemezte úgy Álmoskönyve második részét, a Babonák könyvét, hogy azt „kéz kéz írta". Hasonlóképp két kéz vonásait ismerhetjük fel Etelka naplóját és leveleit összevetve: az egyik kéz írása azt örökítette meg, hogy Etelka hogy látta magát és életét, míg a másik kéz által papírra vetett betűk arról vallanak, hogy Etelka mit akart láttatni magából a számára vonzó férfival. Immár nem emlékeket rögzít saját magának, hanem szándék húzódik meg az írás hátterében. Hangsúlyozom, két kéz, de nem két ember: egy a forrás, de más-más az út és a cél.

3. Végül pedig „szót akartam adni" annak az embernek, aki 1841 júliusától mind fontosabb szerepet kapott a naplóíró életében egészen annak végéig: Szekrényessy Józsefnek. Audiatur et altera pars: az egyszólamú hang többszólamúvá bővül, az eseményeket, a megismerkedést, a kölcsönös vonzalom kibontakozását immár Szekrényessy szemével is láthatjuk, ám természetesen ugyanazon rostán megszűrve, mint Etelkánál: a levelek az önmagát láttatni akaró férfit mutatják be. „Nem válthatunk vele szót, csupán naplója beszél, s a „kommunikáció" így óhatatlanul egyoldalú." — vetettem fel Etelka naplói kapcsán. Most tehát a kérdések és feleletek, tézisek és antitézisek ütközése színesíti a képet: nem „hallgatói" leszünk Etelkának, hanem ismerői egy olyan emberrel folytatott viszonyának, akinek megadatott a gondolatok élő cseréje vele. Gondoljunk csak arra, mit írt József Attila a Nem én kiáltok c. versében: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."

E három szempont lesz tehát sarokpontja a források elemzésének, de nem vegytisztán elkülönülve, merev sorrendbe igazítva. Röviden idézzük fel, hol és mikor értek véget Etelka naplói. A megszakadt XIII. kötet utolsó, 1841. augusztus 3-án Balatonfüreden papírra vetett betűi komor gondolatokról vallanak: Etelkát részben édesanyja súlyosbodó és egyre inkább közeli tragédiával fenyegető betegsége nyomasztotta, részben Szekrényessyhez fűződő ambivalens érzéseinek kavalkádja borzolta hullámzóvá kedélyét. Szekrényessyre, mint a korábban tetszését kisebb-nagyobb

7