Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
III. „Egy polgár vallomásai"
gem közelebbről ismerni kíván, és nem idegenkedik tőlem, elveim kiismerése után, többé válni se akar, mint már ez vélem számtalanszor a közéletben, hol gyakran külérdekek, életpályái összeütközések és más egyéb viszonyok szoktak határozni, meg is történt. Habár se egyik se másik szócskát ön ki se mondotta, mégis hízeleg gyengeségemnek, hogy tán ön, tisztelt Etelka könnyebben mondhatná az elsőt, habár magánhangzóval kezdődik is, mind a másodikat mely mássalhangzóval ugyan, de erőltetett mássalhangzóval kezdődik, úgy hiszem erről eléggé untattam önt, mélyen tisztelt Etelka, de önmagam is minden erőltetésnek nagy ellensége vagyok, ugyanazért hol becses levele? Kérdem hol? Holott előttem fekszik! Ön igen szépen hozza fel asszonyi jövendő tulajdonait, melyeket én helyeslek. Annál is inkább, mivel meg vagyok győződve, hogy szép bánás, okkali megmutogatás, csendes hangulat s mi több efféle által sokkal többet lehet kieszközleni az élet minden teremtményei közt, mint az ellenkezőt követve. Itt tán egy kissé hosszasabb leendek. Én, mint említém, tíz évet töltök innen-onnan különféle viszonyok ismeretében. Ideszámíthatom főleg némely bevégzett válópereim után szerzett sok oldalú tapasztalásaimat, valamint ellenben a legdicsőbb és fénylő csillagként álló és általam igen közelről ismert házassági viszonyokat is, hol a férj hitese ellenében több évek után még mindig mint tisztelő, mint imádó jelenül meg. Ellenben az asszony jelleme oly kitűnő, hogy fellépte, valamint egy idegen utazó előtt Velence látványa, egy [...] tiszteletet gerjeszt. Nálunk ezen szócskát, „nő", igen kevesen látszatnak ismerni és felfogni, holott egy jellemdús, okos nő lelke az egész háznak, a mondott szócskában, ki azt felfogni képes, oly sok fenséges rejtezik, hogy nélküle semmi sem tökéletes és csak kihágásokat hoz elé. Női büszkeségét oly nagyon becsülöm, hogy óhajtva várom annak hovahamarabbi életbe léptetését, kivált, midőn meg vagyok győződve más oldalról, hogy mily kevesek vannak dámáink közt, kik önnel e részben, bár csak in theoria,180 azaz a papíron is, mérkőzhetnének! Azonban mégis egy okos férjnek tanácsai, vezetései sem megvetendők, sőt ha a társas életet nem külérdek, hanem Őszinte szeretet hozá létre, ott nem is lehet nyoma csak egyetlen egy kellemetlen pillanatnak is, mivel még a külcsapást is mérsékli az ész, szív, szerelem és viszonyos köztisztelet. Amit Ön, mélyen tisztelt Etelka, levelezésünk hallgatékonyságáról egy kissé bővebben érint, arra válaszom csak az, hogy jól írá levelében, engemet csak ismerni kíván, és még bővebben nem ismer. Legnyugodtabban lehet Ön becses levelének hollétéről, sőt ha az oly kedves nem volna előttem, ön, mélyen tisztelt Etelka, megnyugtatására — de csak ez okból — levelem mellé zárva küldeném kezeihez vissza. Én nyíltan állítom, hogy senkinek semmi felelősséggel vagy közléssel nem tartozom, senkitől nem függök, csupán saját munkám és igyekezetem után élek és erre egy kissé én is — mint ön mondott fentebb tulajdonában — büszke vagyok. 180 Elméletben (latin). 81
