Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
Gecsényi Lajos kereskedés fejében. A polgárjoggal rendelkező „rácoktól", noha többi polgártársukhoz hasonlóan vámmentességgel rendelkeztek, a harmincados (aki egyben a királyi vámos feladatkörét is ellátta) saját maga számára a szokásos vám felét kérte. A polgári/ paraszti kereskedés általános állapotát tekintve legerőteljesebb ellenhatásként a nemesek által összevásárolt (részben a nemesi birtokon termelt) — rendi jogon vámmentességet élvező — áruk konkurenciája érvényesült. A főnemesek és főpapok, miként a szakirodalomban Pach Zsigmond Pál és Zimá- nyi Vera ezt részletesen kifejtették,19 nemcsak magánvámok felállításával, a vámtételek emelésével igyekeztek megcsapolni a kereskedelemből származó hasznot, de a saját birtokaikon termett és „saját fogyasztásra" vásárolt (a törvények értelmében erre vonatkozott a vámmentesség) termékek forgalmazásával behozhatatlan előnyre tettek szert. Rauch Dániel szlavóniai (nedelistyei) főhar- mincados a kortárs szemével látva fogalmazta meg a főúri kereskedelem „versenyen kívüli" előnyeiből származó problémákat, „...holott promiscue, sőt majd leginkább az úri és nemes rend vévén maga eleiben az kereskedést, ki fizeti meg a harminczadot, ki pedig ne, és úgyanynyira, hogy valaminek hasznát látják lenni, az magok számokra foglalván pro propria allodiatura reputálják;" — írta Rauch 1655-ben.20 Több mint egy évtizeddel később Partinger Mihály jelentése a helyszíni tapasztalatok alapján hasonló esetek sorát említette. Különösen három főúr, gróf Nádasdy Ferenc országbíró, gróf Draskovich Miklós és gróf Kéry Ferenc járt élen a kereskedésben. Nádasdy uradalmi tisztviselői a határmenti piacokon egyaránt felvásárolták a bőrt, a mézet, a sózott halat és a bort. A hofi harmincados szerint Nádasdy valamennyi birtokán megtiltotta a mészárosoknak a bőr eladását idegen kereskedőknek, inkább saját embereivel összevásároltatta, majd eladatta Ausztriában. Keresztény és zsidó megbízottai (faktorai) magyar területen Neufeldben gyűjtötték a bőrt, hogy onnan a határ túloldalán fekvő pottendorfi Nádasdy uradalomba szállítsák, „...fizetés és bejelentés nélkül, oltalomlevél birtokában saját majorsága neve alatt nagy mennyiségben vitet ki mézet." — közölte a vimpassi harmincados Nádasdyról.21 Sopronban ugyancsak ismerték a nyers bőrrel és mézzel folytatott kereskedését. Emberei a bécsújhelyi piacon a böjti hetekben sózott halat árultak. A győri harmincados tudomása szerint összesen nyolc karika (hordó) halat vittek ki ez alkalommal. 1667 tavaszán jobbágyai 100 akó kóser bort szállítottak Bécsbe az ottani zsidóknak. A Lajta-hegység osztrák oldalán fekvő Hofban a harmincados azt vallotta Partinger tanácsos előtt, hogy Draskovich gróf kulcsára az alsó-ausztriai Seibersorfban 150 akó magyarországi bort adott el egy sziléziai kereskedőnek. 19 PACH Zsigmond PÁL: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században. Bp., 1963. 202-203. és ZlMÁNYl V.: i. m. 105-107. Mindketten bőven idézik Rauch Dániel jelentését. 20 Ld.: Emlékirat a harminczadok, i. m. 579. 21 „Sine solutione et insinuatione penes literas salui passus sub nomine propriae allodiaturae mei copioso numeno eductur." 218.V. 374
