Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között
nál (az uralkodó nevében) döntöttek. A pozsonyiak esetében sem volt ez másként. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy a Kassán működő tisztikar önállóan és közvetlenül intézte a helyi ügyeket, mindenekelőtt a harmincad hivatalok, a postaszolgálat, a királyi uradalmak felügyeletét, az egyházi tizedek bérleti ügyeit, a végvári és a mezei katonaság élelmezését, a szabad királyi városoknak a magisztrátus hatalmán kívül eső problémáit, a nagybányai bányakamara ügyeit, végül pedig az uralkodóra háramló birtokokra vonatkozó döntések előkészítését.3 Mindezen felül a Kamara tanácsosai — miként a felső-magyarországi főkapitány és katonai beosztottjai is — komoly szerepet játszottak az erdélyi fejedelemség belpolitikai életének figyelemmel kísérésében, a hírek továbbításában, a Rákóczi-házzal történő mindennapi kapcsolattartásban, a folyamatosan nyugtalankodó felső-magyarországi protestáns köznemesség megfigyelésében.4 Egyáltalán, a belharcok által szétzilált felső-magyarországi állapotok lehetséges konszolidálásában.5 Ez nem csekély terheket rótt az alig több, mint féltucatnyi tisztviselőre, ám kedvező esetben lehetőséget is teremtett hivatali karrierjük építésére, anyagi előmenetelük megalapozására, társadalmi helyzetük erősítésére. Fallenbüchl Zoltán kutatásai eredményei már több ponton megvilágították ezt a képet,6 amit ez alkalommal egy szűkebb intervallumban végzett mikro- vizsgálattal szeretnénk tovább tágítani. 1644 márciusában, amikor I. Rákóczi György hadai bevonultak Kassára és az országrész a fejedelem hatalma alá került, a Szepesi Kamara beszüntette tevékenységét. Újjászervezésére azt követően nyílt lehetőség, hogy 1645 decemberében III. Ferdinánd császár és király Linzben békét kötött Rákóczival. A béke- szerződés ismét megosztotta Felső-Magyarországot, hét vármegye Rákóczi életében erdélyi főség alá került, a maradék területen pedig Eperjes központtal visszaállították a Kamara hivatalát. Az adminisztráció vezetésére a már 1639 óta működő báthai Mosdóssy Imre tanácsos kapott megbízást, aki aktívan részt vett a békeszerződés rendelkezéseinek a végrehajtásában is. Fáradozásai eredméGecsényi Lajos 3 Ld. erről részletesebben Szűcs JENŐ: A Szepesi Kamarai Levéltár, 1567-1813. Szerk.: Varga JÁNOS. Bp., 1990. bevezetőjét az 57-84. oldalakon, valamint az alábbi átfogó feldolgozást a 165-182. oldalakon: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 4 A Magyar Kamara 1642. április 7-én Mosdóssy Imréhez intézett leiratában meghagyta, hogy az országgyűlést megelőző időszakban alkalmas személyek révén figyeltesse a nemesek gyanús mozgolódását, az eretnekek szervezkedését. Ld.: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. Szerk.: HAJNAL ISTVÁN. Bp., 1930. (Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok) XXXIX. és 162-163. 5 Túlzás azonban azt állítani, hogy „az 1650-1660-as évek fordulóján hatalmi vákuum alakult ki az »Orta Madzsar« [azaz a felső-magyarországi hét vármegye — G. L.] területén. Kiderült, hogy a Habsburgok nem vagy csak nagy nehézségek árán képesek igazgatni..." Vö. VARGA J. JÁNOS: Az „Orta Madzsar" szerepe Perényi Pétertől Thököly Imréig. A nyugati irányú török hódítás metodikájához. Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: FODOR PÁL-PÁLFFY GÉZA-TÓTH ISTVÁN György. Bp., 2002.419. 6 FALLENBÜCHL Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII-XVIII. században Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. sz. Fallenbüchl adatai a tisztségviseléseket illetően némelykor pontatlanok vagy hiányosak. Ezeket igyekeztünk korrigálni, ám erre nem utalunk külön-külön minden esetben. 454
