Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos Győrt nemcsak egyházi igazgatási központ szerepe,1 hanem a kelet-nyugati kereskedelmi út fontos pontján elfoglalt földrajzi helyzete is segítette a gazdasági fejlődésben. A város életéről csupán töredék adatok állnak rendelkezésünkre és ezek között még kevesebb a gazdasági jellegű információ, ám a XV. század második felében ezekből is egy szűkebb piaci körzetet ellátó, pezsgő forgalmú helyi centrumra tudunk következtetni, amely a városi igények kielégítése mellett legalább 30-40 kilométeres sugarú körben biztosította a szükséges iparcikk ellátást. Emellett gyűjtőhelyéül szolgált az eladásra kerülő mezőgazdasági termékeknek. A vásárok, piacok létezését nemcsak a város XVI. század elején regisztrált helynevei: „theatrum", „forum", „Szombathpyacz", „Bwzapyacz", de több XIV-XV. századi bírósági idézőlevél kihirdetési formulája (kihirdették az [...] napi győri vásáron) és egy 1469-es per adatai is jelzik. Egy országbírói ítéletlevél már 1370-ben említi a győri vásárt; 1393-ban az Úrnapi püspöki és káptalani városrészekben tartott hetipiacokról van szó.2 1469-ben Héderváry Pál az egyik győri külváros, Királyfölde részbirtokosa panaszt emelt a királynál Csupor Demeter püspök ellen a győri vásár- és vámjövedelmek kisajátítása miatt. Vásárt egyébként nemcsak a várdomb előtt fekvő káptalani városban, hanem az említett Királyfölde mezővárosban is tartottak. A helyi piackörzet határait jelzi egy 1517-ben történt hatalmaskodási eset, amikor Kulcsár Fülöp alsoki (szentmártoni) jobbágytól egy vég posztót raboltak el Héderváry Ferenc királyföldi szolgái a győri piacról hazatérőben.3 A kereskedelem mellett a városban elsősorban az iparnak azok az ágai alakultak ki, amelyek a püspöki és káptalani udvartartás vagy a közeli pannonhegyi apátság ellátását voltak hivatva biztosítani, illetve a jelzett körzetben a ruházati cikkek területén a készáruellátást szolgálni. Szabót, szűcsöt, kovácsot már a XIV-XV. században többször említenek. A XVI. század első évtizedeiből Bedy Vince szedte gondos sorba az iparágak képviselőit a káptalani számadáskönyvek alapján. Ebből kitűnik, hogy a szűcsök, szabók, vargák, szíjgyártók, mészárosok, kovácsok, kőfaragók, esetenként az ötvösök, a leggyakrabban előforduló szakmák képviselői. Súlyukat nyomatékosítja, hogy a vargák külön tömbben („platea sutorum" — „Varga wcca") helyezkedtek el a városban, míg a szabók- posztónyírók-szűcsök közös céhalakítását — ha közvetve is — elsőként tartjuk számon. 1523-ban jött létre az említett szakmában dolgozó legények szociális és 1 Itt kell megjegyeznem, hogy Győr a Mohács előtti évszázadokban korántsem töltötte be folyamatosan a vármegye székhelyének tényleges szerepét, mint ezt egyes helytörténeti tanulmányok sugallják. A főispánok többnyire országos nagyurak voltak, akik mellett az alispáni tisztet különböző familiárisaik látták el — a Rozgonyiak idején pl. a vitányi vár várnagyai. A megyegyűléseket a Ménfő melletti síkon tartották, a szolgabírák pedig lakóhelyükön intézték az ügyeket. A város gazdasági fejlődésében tehát a megyeszékhely jelleg nem volt meghatározó. 2 1370: A Pannonhalmi Szent Benedek rend története II. köt. Okmánytár. 531196. sz.; 1393: Zsigmondkori Oklevéltár. Összeáll.: MÁLYUSZ Elemér. I. köt. Bp., 1951. 328. 2979. sz.; 1480: Héderváry család oklevéltára. Közli: Radvánszky Béla-Závodszky Levente. Bp., 1909-1922.1. köt. 425.317. sz. 3 Az elmondottakról ld. bővebben GECSÉNYI Lajos: Győr városa 1526 után. Arrahona, 18. Győr, 1976., ill. jelen kötetben. 92
