Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
VÁROSI ÉS POLGÁRI SZŐLŐBIRTOKOK ÉS BORKERESKEDELEM A HEGY ALJÁN A XV-XVI. SZÁZAD FORDULÓJÁN A polgári és városi szőlőbirtok, borkereskedelem problémáját — különösen az ország nyugati és déli vidékeinek viszonylatában — a történeti kutatás már régóta vizsgálja. Többé-kevésbé ismertté váltak Pozsony-Szentgyörgy, a Sopron- Kismarton, valamint a Szerém, Zala és legutóbb a Tolna, illetve Buda vidéki terület tulajdonviszonyai, borkereskedelmének története. Kisebb mértékben került előtérbe a XVI. század '50-es éveit megelőző időszakban az északkeletmagyarországi, különösen a tokaj-hegyaljai szőlővidék fejlődése. A XV-XVI. század fordulóján itt kialakult árutermelési és árukereskedelmi viszonyokra Komoróczy György, Makkai László s főként az elmúlt években Fügedi Erik kutatásai hívták fel a figyelmet.1 Valamennyien azonban egy-egy más problémakör — városfejlődés, külkereskedelem, illetve az uradalmi gazdálkodás — kutatását állították középpontba, s e kérdést csak érintették. Legtovább Fügedi Erik kassai várostörténeti tanulmánya jutott, amely teljes egészében exponálta a polgári szőlőtulajdon és borkereskedelem jelentőségét. Eredményeiket is felhasználva szeretnénk megkísérelni a címben jelzett téma feltárását. Felső-Magyarország gazdasági életében (főként a „déli" részeken) a szőlő- termelés már a XIII. századtól jelentékeny szerepet játszott. A bor itt is, miként az egész középkori Magyarországon, elsőként került a legjelentősebb kereskedelmi árucikkek sorába. Különösen nőtt a fontossága, amikor Lőcse, Eperjes, Bártfa, melyek környékén nem voltak szőlőművelésre alkalmas területek, városias fejlődése előrehaladt, s a városi lakosság komoly igénnyel jelentkezett a borpiacon. Sajátos módon azonban ezek a városok nem a már virágzó, közeli — Kassa, Miskolc, Szikszó, Tokaj-Patak vidéki — borvidék felé fordultak keresletükkel, hanem kapcsolatot kerestek és találtak a déli országrészek kereskedőivel, akiktől főleg a kitűnő minőségű s a kor ízlése szerint legelőkelőbb szerémségi borokat vásárolták. Ez a tendencia tovább erősödött az áru- és kereskedelmi viszonyok fejlődésével, a Lengyelországba irányuló borexport megindulásával. A XV. század elejére Felső-Magyarországon már állandósult a délvidéki (elsősorban szerémségi) borok uralma. A déli országrész szőlővidékein birtokos városi polgárok (főként a szegediek) nemcsak termeltek bort, hanem jelentős mennyiséget vásároltak is, mellyel Budától Váradig, fel Kassáig kereskedtek. A szerémségi borokon kívül a szegedi hajósgazdák a Duna jobb partján baranyai, somogyi, tolnai borokat vásároltak. 1 Komoróczy György: Borkivitelünk Észak felé. Kassa, 1941; Makrai László: A robotgazdálkodás kialakulása a sárospataki uradalomban. Agrártörténeti Szemle, 7. (1965) 4. sz.; FÜGEDI ERIK: Kaschau, eine osteuropäische Handelstadt am Ende des 15. Jahrhunderts. Klny. Studia Slavica Tom. II. Bp., 1956.; Uö: Magyarország külkereskedelme a XVI. század elején. Agrártörténeti Szemle, 11. (1969) 1-2. sz. E helyütt köszönöm Fügedi Eriknek és Kubinyi Andrásnak, hogy tanácsaikkal jelentősen elősegítették tanulmányom megírását. Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján, 5-23.
