Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
Gecsényi Lajos dott. A főkapitányok, hatalmi erejük bizonyítékaként, e katonaviselt személyek, illetve a mesteremberek egy részét saját hatósági kötelékükbe vonták, ezzel megakadályozták beolvadásukat a polgári rendbe. A kezdetben vékony, majd számban és jelentőségben egyre gyarapodó réteg, melynek tagjait szabadosoknak, illetve regimentalattvalóknak nevezték, a városi közösségtől elkülönült életmódot folytatott, annak terheiben részt nem vállalt. Erősítette az elkülönülést, hogy a regimentalattvalók többsége a német anyanyelvű lakosság közül került ki.7 A káptalan, mint a város földesura, már 1574-ben kérte a királyt, hogy tiltsa meg Jakosyth Ferenc alkapitánynak a Győrött lakó idegen kereskedők kivonását az adózás és más terhek alól. Mint a panaszból kitűnik, az idegenek meghatározott adót fizettek mentesítésükért az alkapitánynak.8 1582-ben a főkapitány helyettesének és a magyar főtiszteknek védelme alatt 24 szabados, túlnyomóan iparos vagy iparos özvegye élt.9 Rudolf király 1583 májusában szigorú parancsban hívta fel Teuffel András főkapitány figyelmét, hogy mind ő, mind tisztjei szüntessék meg egyes kereskedők és iparosok kivonását a káptalani fennhatóság és a városi terhek alól. Tiltotta a királyi parancs a főkapitányt a kereskedők és iparosok sarcolásától, a német vásárbíró visszaéléseitől is. A figyelmeztetések és parancsnok ellenére a helyzet nem változott, sőt Gregoróczy Vince főkapitánysága idején a szabadosok száma tovább nőtt. Az 1601. évi jegyzék szerint 70 német iparos — részben regimentalattvaló: mészáros, pék, varga, kötélverő, téglavető — kérte vissza házát.10 Éppen a várőrség ellátásának fontosságára való tekintettel a regimentalattvaló kézművesek között a mészárosok alkották a legnagyobb csoportot. Saját mészárszékeikről folyamatosan biztosították az őrség élelmezését — a káptalan földesúri jogai és a városi mészárosok sérelmére. Mellettük a vargák is jelentős súllyal szerepeltek. Erre utal az a tény, hogy Teuffel András főkapitány 1582-ben önálló céhlevelet adott ki számukra, példát teremtve ezzel a kettős — magyar és német: polgári és regimentalattvaló — céhek kialakítására. Külön kell említeni a katonai alattvalók sorában sajátos helyet elfoglaló várépítőket. A főként olasz származású szakemberek: kőművesek, téglaégetők, építőmesterek — akik több éven át dolgoztak a városban — közül többen letelepedtek Győrben, a városban házakat szereztek, s beilleszkedtek a polgárság soraiba. Egyes esetekben a káptalan is támogatta, segítette helyben maradásukat, mint 1577-ben a város és a vár építésében érdemeket szerzett Domenico 7 A regimentalattvalókról: VILLÁNYI Sz.: i. m. 8 GyEL GyKML Téka XIV. No. 2405. 9 Uo. Téka 1. No. 24 651. 10 A királyi parancs: GyEL GyKML Cimelio-téka III. No. 85. 1590-ben Ernő főherceg ismét szigorú parancsot bocsátott ki Gregoróczy főkapitányhoz a káptalan jogainak tiszteletben tartásáról, de egyben a káptalant is békességre intette. Uo. Téka XIV. No. 2454. 74
