Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVIII. század fordulóján

Győr megye gazdasági-társadalmi helyzete

A megye területén lévő erdők a földesurak saját kezelésében voltak, és a lakosság számára csupán a cserjések, bokrok maradtak faszerzési lehetőségként.

A mezőgazdaság mellett a gazdasági élet másik fontos tényezője: a kézműipar helyzete ugyanebben az időszakban a következőképpen alakult. Iparost Győrön és a külvárosainak számító Révfalun, Szigeten kívül keveset találunk a megyében. A megyeszékhely továbbra is maradéktalanul betöltötte az ipari és kereskedelmi centrum szerepét. A vidéken legtekintélyesebb számban molnárok éltek, főként a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna mentén, Dunaszegtől, ill. Ásványtól egészen Gönyűig. Ezenfelül azonban malmok működtek a Rábán, a Marcalon és a Bakony-folyásokon is. Ezek nemcsak a helyi jobbágyi gabonatermés feldolgozását, hanem — a dunai malmok (kb. 45) — a Dunától északra fekvő terület ellátását is biztosították. A malmok többsége révfalui, szigeti, újvárosi lakosok, illetve a jobbágyközségek kezén volt. A molnárokon kívül a többi szakma képviselői a népesebb településeken dolgoztak, ahol ezt a helyi igények szükségessé tették. Szentmártonban kádár (2 fő), takács, varga, szabó, sütő, szíjgyártó, kerékgyártó (2 fő), mészáros, kovács; a környékbeli helységekben többnyire kovács, mészáros, esetleg takács (Mezőőrs, Káptalan-Nyúl, Táp, Tápszentmiklós), vagy kádár (Nyúl) dolgozott. A szentmártoni iparosok a jobbágyi piacon kívül minden bizonnyal kielégítették a főapátság igényeit is, s ez indokolta a differenciáltabb kézműipar (pl. sütő, szíjgyártó) képviselőinek jelenlétét.

Az ipar szerkezetének vizsgálatakor világosan kitűnik, hogy az iparral foglalkozók többsége a szántóföldi művelés mellett gyakorolta mesterségét, így árutermelése csak szűkre szabott keretek között mozoghatott. A választékosabb és minőségileg jobb árucikkek beszerzését — egyben saját áruik értékesítését — mind Győrött, mind más környékbeli mezővárosi piacokon könnyűszerrel megtehették. A kereskedelmi orientáció, Győr meghatározó elsőbbsége mellett, éppen a mezővárosi piacok: Pápa, Komárom, Magyaróvár, esetleg Somorja irányába mutatott. A Sokoróalja déli falvaiból Pápára, a Tóköz és Szigetköz nyugati falvaiból Óvárra jártak a piacot keresők.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a XVIII. század első évtizedeiben a megye gazdasági élete, népességi viszonyai kiheverték a háborús csapásokat és kiindulópontjául szolgálhattak a további fejlődésnek.

69