Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr határa a XVI-XVII. században (Kertek az erődváros körül)
Gecsényi Lajos kapu előtt" őt megtámadta.26 Hasonló végrendeleti adatot idéz Villányi Szanisz- ló 1625-ből: „Vagyon az Sokoró kapu élőt egy kis kertem, az kikben nyári és téli takarmányom gyűjtetem, az benne való szénámat etesse meg a feleségem az marhával."27 Miként a már idézett XVI. századi adatokból és az ún. sérelmi jegyzőkönyvből kiderül, a kertek folyamatos állattartás színhelyéül szolgáltak. A sérelmi jegyzőkönyv szerint 1626-ban Virgilius Beccaria, 1638-ban Pálfi Pál, 1640-ben Török Farkas győri lakosok állatait hajtották el a török portyázók a Sokorói kapu előtti kertekből.28 Más források is megerősítik ezeket az ismereteket. 1630-ban Horvát György és Lángi Nagy Péter pereskedtek az egymásnak okozott károk miatt. Megállapodtak ugyanis, hogy marháikat a győri mezőn közösen őrzik, Horvát a rideg barmokat, Lángi Nagy a fejős teheneket. Ámde utóbbi a maga teheneit a kertjében tartotta, a többit pedig hagyta elbitangolni, vetésbe menni. Horváttól a mezőn ugyanakkor elveszett két rideg marha.29 1633-ban Holzapfel Márk polgár, mészárosmester két kertjéről végrendelkezett, közülük a nagyob- bikban juhai állottak.30 1643-ban két német mészáros perelt egy polgárt, aki marháikat előbb befogadta a kertjébe, majd kiűzte onnan, és ezzel elősegítette elbitangolásukat.31 Szép számmal ismerünk adatokat szérűskertekről és természetesen — közelebbi megjelölés nélkül — „általában" kertekről is. 1634-ben Tolnai János deák, tekintélyes kereskedő ingatlanai között egy szénás-szalmás kertet említett a pusztán.32 1638-ban Szombath Szabó György nemespolgár a Sokorói kapuval szemben 12 tallérért vásárolt a káptalantól egy allodiális kertet Torkos Péter és Torkos János, ill. Egerszegi Szabó György kertjei között. Ugyanezen évben Wrachewyth Farkas kanonok hagyatékából 18 ezüst tallérért még egy kertet vett Frajstetter György és Szombath Szabó András kertjei között.33 1641-ben Opicz János polgár és kereskedő úgy végrendelkezett, hogy a Sokorói kapu előtt fekvő szénáskertje továbbra is ahhoz a házhoz tartozzon, amelyet a leányának hagyott.34 1644-ben a végrendelkező Sándor Kata, Bajusz Mihály, majd Buday Miklós házastársa arról emlékezett meg, hogy egyik pusztai kertje árával, 14 tallérral a vevő még mindig adósa. Másik, ugyancsak a pusztán lévő kis kertjét a férjének hagyta.35 1646-ban Szentgáli Szabó Lőrinc szabómester a „győri pusztán" lévő kertjéről rendelkezett, 1648-ban Laki Miklós lovaskatona két kertje közül az 26 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 5. köt. 94. 27 VILLÁNYI Sz.: Győr vár és város, i. m. 81. A forrás eredetijét nem sikerült megtalálnunk. 28 RÁTHK.:i.m. 112-115. 29 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 7. köt. 45. 30 GyEL GyKHL Libri testamentorum. 2. köt. 38. 31 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvényszéki jegyzőkönyvek. 8. köt. 207. 32 Horváth JÓZSEF: Győri végrendeletek a 17. századból. II. köt. 1631-1654. Győr, 1996. 36.122. sz. 33 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 8. köt. 258. és 271. 34 Horváth J.: i. m. II. köt. 79.152. sz. 33 Uo. 109-110.171. sz. 438
