Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Gecsényi Lajos donosból 157 győri polgár volt.65 Egy 1540-es adat szerint még a győri mészároscéh is rendelkezett Nyúl faluban szőlővel. Többségükben a győri polgárok közül kerültek ki azoknak az egyházi tulajdonban levő, ún. javadalmas szőlőknek a bérlői, amelyeket a '40-es évektől kezdve — részben a töröktől való félelem miatt — 10-12 évi használatra az egyházak, illetve egyháziak magánosoknak: jobbágyoknak, mezővárosi polgároknak engedtek át. A birtokolt szőlők után a tulajdonosok a szokásos jobbágyi terheket (tized, kilenced, census, extraneus-ajándék) fizették, s csak igen elvétve akadt, főként már a század második felében a terhek alóli felmentés (exemptio). A szőlőbirtok amellett, hogy biztosította a középkorban oly nélkülözhetetlen bort a háztartásokhoz, befektetési lehetőséget is kínált, s e minőségben fedezetül szolgált különböző kereskedelmi kapcsolatokhoz, vagy éppen a megélhetés, létfenntartás biztosításához. A készpénz befektetése és ezzel a fedezet teremtés — még a háborús viszonyok között és a szőlőtermelés kockázatos volta ellenére is — igen fontos volt a mezővárosi kereskedő, iparos számára. Nem véletlen, hogy a szőlőtulajdonosok között találjuk a város vagyonos embereit, akik két- három, olykor még több szőlővel rendelkeztek. így pl. 1537-ben Kalmár Balázs egyszerre három nyúli szőlejét adta el 105 forintért, ami az átlagosan 5-20 forintos átlagárakhoz viszonyítva jelentősebb területre utal. Ugyancsak ő az, akinek a kisbaráti hegyen 1554-ben a tizedjegyzék szerint a legnagyobb termése volt.66 Posztómetsző Kristófnak 1533-ban Nagyécsen négy szőleje volt, a legnagyobb terméssel a 76 birtokos közül.67 1536-ban a már Győrött lakó, abdai Örsi Tamás a nyúli szőlőhegyen levő két szőlejét 118 forintért — János győri kereskedő (institor) közvetítésével — kötötte le Konrad Ratt augsburgi polgárnak. 1535-ben Kádas Bálint zsellér, a török fogságból való kiszabadulásához szükséges pénz megszerzése végett nyúli szőlejét 40 forinton zálogosította el vitézlő Bőnyi Dömsödi Istvánnak. 1565-ben Asztaljártó Péter asztalos, győri lakos miután betegsége miatt sem mesterségében dolgozni nem tudott, sem szőlejét nem tudta művelni, családja megélhetésének biztosítására csanaki szőlejének felét 37 forintért eladta.68 Noha a szőlőbirtok jelentősége a mezőváros gazdasági életében nagy volt, kereskedelmi szerepével egyetlen alkalommal sem találkozunk. Nem is lehet kétséges, hogy a közeli nyugat-dunántúli (soproni, ruszti) borok mellett e terület borai nem lehettek versenyképesek. A káptalan saját termését liturgikus célokra használta vagy kiosztotta tagjai között, illetve a szőlővidéktől távol fekvő falvaiban és Győrött (az ún. „nagy házban" — vendégfogadóban) kimérette. Azok a polgárok, akik valamelyest többet termeltek, mint ami saját fogyasztásukra 65 A káptalani felvallási jegyzőkönyvek alapján végzett összesítések adatai. 66 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 10. és GyEL GyKML Gazdasági iratok. 1554/1. 87 Uo. 1533/1. 68 1536: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 10.; 1535: uo. 1. köt. 8.; 1565: uo. 2. köt. 298. 40
