Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Folytonosság és megújulás 1546-ban készített bécs-zurányi (zurndorfi) összehasonlító vámjegyzék mégis legalább ízelítőt adnak belőlük, amikor az utóbbi 17 fajta posztót, 11 fajta vásznat, 2 fajta selymet, majdnem 200 000 kalapot, közel 1 millió darab kést, nürnbergi réz- és ónedényeket, bőrárukat, fűszereket, déli gyümölcsöket, üvegárut vett számba alig félszáznyi kereskedőnél.55 Legalább ennyire sokat árul el a behozott áruk összetételéről a pozsonyi harmincad 1549-ben megújított díjszabása, amelyben bálás áruként 23 fajta posztó, 7 fajta vászon, darabban meghatározva 49 fajta posztó, 16 fajta vászon, barchentből 8 fajta selyemből 19 (darabáru), illetve 15 (rőfben számolt) fajta, valamint ruházati cikkek, szőrmék, bőrök, vas-, réz-, ón- és üvegáruk, papír, vegyi cikkek, déli gyümölcsök és borok vámtételét rögzítették.56 Ezek után már csak arra az alapvető kérdésre kell választ keresnünk, melyek voltak azok az új körülmények, amelyekkel a nyugati irányú (benne a németországi) kereskedelmi forgalomnak számolnia kellett? Mohács után kétségkívül jelentősen éreztették hatásukat a polgárháborús viszonyok, a visszatérő és egyre jelentősebb török térfoglalást kísérő kisebb-nagyobb hadjáratok, amelyek súlyos károkat okoztak az állattenyésztésben, bizonytalanná tették a kereskedők közlekedését, csökkentették a piaci vásárlóerőt. Noha ezek összességében nem vezettek tartós krízishelyzethez, bizonyos időn keresztül komoly hatást gyakoroltak a piaci viszonyokra. 1533 júliusában a bajor rendek kerületi gyűlésén (Kreistag) megállapították, hogy a hosszú magyar és osztrák háborúk miatt nem tudják a magyar marhát felhajtani, így Németország számos vidékén csökkent a húsmennyiség, emelkedtek a húsárak. A nürnbergi posztókészítőket ugyanekkor szállításaik jelentős csökkenése töltötte el aggodalommal. Már 1526 őszén a városi tanács segítségét kérték a magyarországi események miatt felhalmozódott készleteik értékesítéséhez, majd néhány évtizeddel később a magyar piac elzáródásának fényében a posztóipar teljes összeomlásáról panaszkodtak.57 Ezzel szemben 1580-ból fennmaradt egy jegyzék, amely azoknak a nürnbergieknek a nevét tartalmazza, akik nagy mennyiségben dolgoztattak fel festetlen szövetet a városban, és azzal Ausztriába kereskedtek: Heinrich Pilgram, Georg Trainer, Georg Pichler, Jörg Gößwein, Jörg Heen, Paul Angerer, Sigmund Richter és Christoph Roth, valamennyien rendszeres szereplői a magyarországi exportimport szállításoknak.58 (A panaszok reális értékelésénél egyébként arra is igencsak tekintettel kell lennünk, hogy az állandó hadszíntéren harcoló csapatok és a végvári őrségek fizetése, ruházati, fegyver- és hadianyag-ellátása milyen új érté55 GecsÉNYI Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 18. Debrecen, 1991., ill. jelen kötetben. ÖStA HKA HFU RN 2.1549. ol. 456-466. 57 Az adatokat ld.: Lütge, F.: i. m. 125., továbbá SAKUMA, HlRONOBU: Die Nürnberger Tuchmacher, Weber, Färber und Bereiter vom 14. bis 17. Jahrhundert. Nürnberg, 1993. Nürnberger Werkstücke zur Stadt- und Landesgeschichte, 51.) 147-148.; a hozzájuk fűzött értékelések azonban csak fenntartással kezelhetők. 58 StAN Rep. 15/A, A-Laden, No. 35/18. 34-35. 419
