Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Győr városa 1526 után Ez időre — a két évtizedes folyamat eredményeként — kialakult a győri végvár 16. századi formája. Az újonnan felépült erődítmény — falaival, bástyáival, védműveivel — szoros övként fogta át a megmaradt települést, amelyről „lemeztelenített" minden hadászati szempontból feleslegest. A 16. század utolsó harmadára az egykori középkori Győr városképe átalakulva, új arculattal áll előttünk. III. A 15. század utolsó évtizedeiben a Mátyás király udvarában tartózkodó Antonio Bonfini történettudós Magyarországról szóló nagy művében Győr városát mezőgazdasági, földművelő jellegű településnek írta le, ahol a lakóházak kertekkel, gazdasági épületekkel voltak összekapcsolva.50 A házak jó része — különösen a külső utcákban, illetve a külvárosokban — fából, vesszőből, sárból készült, s gyakorta esett áldozatul a középkori városok mindennapos rémének, „a vörös kakasnak", a pusztító tűzvésznek. Ez az építkezési jelleg a 16. század elején is vajmi keveset változott, csak a beépítettség nőtt, a zsúfoltság fokozódott a folyók, kiöntések közé ékelt területen. Ha megkíséreljük feltérképezni a várost, mindenütt találkozunk a fából és vesszőből, s külön a kőből (olykor mindkettőből) épült házakkal. A belváros és a Szent István plébániatemplom körüli negyed (vicus Sancti Stephani prothomartyris) volt a leginkább városias, itt zömében kőből épült házakról esik szó. Ezen a területen feküdt minden bizonnyal a Szent István utca (Hosszú utca), a Szent Erzsébet utca (Nagy utca), a vásártér (teátrum, forum), a Búzapiac, és itt kezdődött a Szombatpiac is.51 Miután a belsővárosban zömmel a káptalan, a püspökség és a kanonokok házai feküdtek, így a Szent István-negyed számított a város magjának, „legelőkelőbb" negyedének. Erre utal annak a vizsgálatnak az adata, amelyet a szentmártoni konvent folytatott Soós Dénes győri polgár hagyatéka ügyében. A polgárok tanúvallomásaiból kiderül: az elhunyt fia s egyben örököse az apai házat — a Szent Erzsébet utca végén — eladta, hogy helyébe a piactéren (in foro) egy jobbat, bővebbet vásároljon.52 Az itteni házak ára a 16. század első felében 20 és 50 forint között mozgott (bár volt, amelyik 100-200 forintért cserélt gazdát), míg a város más részein és a külvárosokban 4-16 forintos átlagárak voltak a jellemzőek.53 Természetesen a vételárat egy-egy esetben a fekvésen kívül sok más tényező (építőanyag, állapot, kínálat-kereslet) is befolyásolhatta, de több év távlatában tendenciájuk bizonyára értékmérőnek tekinthető. A váralja többi utcáját (Varga utca, Német utca, Rába utca, Új utca, Kocsi utca, Dunaszer) az adatok csekélysége miatt lehetetlen azonosítani. Ennek ellenére egyes esetekben, mint a Dunaszer, Rába utca, maga az utcanév enged meg 50 Idézi Villányi Sz.: i. m. 27. 51 Uo. 28. 52 GyEL GyKML Cimelio-téka X. No. 795. 53 A káptalani felvallási jegyzőkönyvek 1-2. kötete alapján. 37
