Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
Gecsényi Lajos Az 1660-as évek kezdetén azután újabb menekült csoporttal, az Alföldről, a török kézre került Jenőből érkezett „görögökkel" gyarapodott a város. 1662 nov- embere-decembere fordulóján Jenei Rácz Demeter került a polgárok közé, aki egy hónappal később — feleségével, Kalugerovicz Szima asszonnyal és testvérével, Jenői Mihalovicz Györggyel együtt — a rác egyházközség nevében eljáró személyektől megvásárolt egy polgárházat, melyet egykori tulajdonosa a templomra hagyott.61 A katonáskodó, de a polgári életbe is belekóstoló, nemeslevelet nyert rácok egy része bizonyára éveken át kettős életet élt, tevékenységükben azonban láthatóan mind nagyobb tért hódított a civil foglalkozás, a mezőgazdaság (győri juh- tartók) vagy a kereskedés (komáromiak). Az utóbbiak között a budai kapcsolatokkal rendelkező, fentebb említett (rác) Bossonith János 1630-ban már nagy- szombati polgárként, de komáromi nemesi kúriájában tett vallomást ő és polgártársai Nagyszombatban élvezett vámmentességéről, a Komáromból kiindulva évtizedeken át folytatott kereskedésről.62 A század első feléből származó győri vámtarifa szerint a „komáromiak, kik rác és török árusok", 12 dénárt kötelesek fizetni.63 1639-ben Komáromi (von Komorn) Lázár és Rumai György, valamint távollévő társaik (21 komáromi lakos) ellen a bécsi piacfelügyelő indított vizsgálatot, miután a schwechati vámon jó birodalmi pénzek tiltott kivitele miatt feltartóztatták őket. Kiderült, hogy részben kordován és szattyán, részben más áru fejében kapott úgynevezett „Lipót kilenceseket" — összesen 13 500 „kilencest" — váltottak át birodalmi tallérra (10:1 arányban) s azokat akarták török területre csempészni, hogy ott állatokat, „török portékát" vásároljanak rajta. Bécsi üzletfeleik között volt Andreas Dürnperger nürnbergi származású ismert nagykereskedő, Johann Peter Negri udvari szállító, Hans Artperger, Kari Billerich és a gyaníthatóan szintén szerb származású Stefan Popovics.64 Az 1664. évi háborúval összefüggésben megújított szigorú beutazási tilalom eltörlését követően65 — a vasvári béke adta lehetőségekkel élve — jó egy évtiHolub JÓZSEF: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig. Tanulmányok Tolna megye történetéből, 5. Szerk.: K. BALOG JÁNOS. Szekszárd, 1974.18. 61 SANR-PKN KVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 5. köt. 365. Mihalovicz György talán azonos azzal, aki az 1670-es évtizedben Bécsben működött mint kereskedő s onnan 1678. júniusában utasították ki a többi ráccal és göröggel együtt. Vö. Peez, C, VON: Alte serbische Handelsbeziehungen zu Wien. Mitteilungen des Instituts fiir Österreichische Geschichtsforschung, 36. Wien, 1915. 509. 62 GyEL GyKHL Lad. 16. Fase. 48. No. 2388. Bossonith bécsi kereskedőkkel is összeköttetést tartott fenn. 1618-ben Rudolf Forster perelte őt egy 1617. május 31-ei adóslevél alapján 529 Ft 80 pénz tartozás miatt. SANR-PKN KVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 2. köt. 193. 63 A jegyzéket közelebbi dátum és lelőhely megnevezés nélkül közölte JENEI FERENC: Győri élet a török hódoltság korában. Arrabona, 1. Győr, 1959.129-130. 64 ÖStA HKA HFU RN 160.1639. Dez. 17-39. A „Lipót kilencesek" alatt az V. Lipót, Tirol főhercege által veretett pénzeket értették. 65 Raimond Montecuccolinak az Udvari Haditanács elnökének, a győri végvidék főkapitányának levele Esterházy János győri főkapitány-helyetteshez (Bécs, 1664. január 27.) a török területről érkező kereskedők Győrnél és Komáromnál történő feltartóztatásáról. SNA Az Esterházy család 392
