Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai A Komáromban május 16-án véget ért ellenőrzés zárójelentése nem tartalmaz különösebb összegző következtetéseket. Igaz az egyes harmincadhivatalokkal kapcsolatban gyakran tett utalást arra, hogy az adott kérdésben a Magyar Kamara tanácskozó testületének döntését kell kikérni. Elképzelhető, hogy a Kamara a jelentés alapján valóban hozott intézkedéseket egy- egy meghatározott kérdésben. Ettől függetlenül azonban a vizsgálat tényfeltáró megállapításai a történész számára jelentős értékkel bírnak és számos ponton — lényegében a Rauch Dániel főharmincados sok évtizede ismert memorandumában foglaltakat megerősítve — árnyaltabb képet adnak a 17. századi magyarországi kereskedelem egy szeletéről. Ennek egyik momentuma, hogy a polgári/paraszti kereskedelem kétségen kívül nehezedő feltételrendszerében a háborús állapotokon kívül komoly súllyal esett latba a törvénytelen terhek növekedése és a vámfizetés alól kibúvót vagy mentességét kereső és találó csoportok számának növekedése, lett légyenek azok főurak, katonák vagy éppen különleges helyzetű idegenek. Nem véletlen, hogy a legsúlyosabban érintett polgári/ paraszti kereskedők vallomásaiban oly gyakran visszatért a kereskedéstől való visszavonulás gondolata. Ők voltak azok, akik a foglalkozást valóban üzleti tevékenységként folytatták és rendelkeztek mindazon kereskedelemtechnikai, pénzügyi ismerettel, nem utolsó sorban pedig tőkével és kapcsolatrendszerrel, ami az évszázadok során a magyarországi kereskedelmet az európai gazdaság körébe kapcsolta. A gazdaságon kívüli eszközökkel támadó konkurencia, a már irreálissá váló pénzügyi terhek (és alkalmanként még a természeti csapások is) őket hozták kilátástalan helyzetbe. Hanyatlásuk mértéke nem is panaszaikon, hanem a mellettük teret nyerő különleges helyzetű, kedvezményezett réteg („rácok", zsidók) növekvő súlyán mérhető le. Fél évszázad távlatában ugyanis valóban ők váltak a kereskedelem egyik meghatározó hajtóerejévé. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a marhakivitel ebben az időben katasztrofális válságba került volna. Búza János az Alföldön folyó gazdagparaszti állattenyésztésről írott tanulmányában hangsúlyozta, hogy a szarvas- marhát tenyésztő paraszti gazdaságok ebben az időben változatlanul nagy számban juttattak állatokat a nyugati piacokra.25 A harmincadbevételekről Zi- mányi Vera és Harald Prickler által közölt adatsorok szerint 1666-hoz képest 1669-ben éppen a vizsgált harmincadok bevételei emelkedtek. Ennek a jelei a jelentés alapján is észlelhetők voltak Győrben, Óváron, Somorján, sőt a nyugati határmente valamennyi hetipacán, ahol a felvásárlás, a továbbítás esetleg éppen a csempészés előkészítése folyt. 25 Búza, J.: Die grossbauerliche Viehzucht, i. m. 201. 3 77