Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez)
Bécs és a hódoltság hamburgi, pozsonyi, komáromi, magyaróvári és soproni, azaz a meghatározó vízi és szárazföldi utak mentén működő, vámosokhoz és harmincadosokhoz küldendő parancs a kereskedők kivétel nélküli éjjeli és nappali ellenőrzéséről, valamennyi gyanús hordó és bála felnyitásáról. A debrecenieket és egyáltalán a magyarokat a polgármesternek és a piacfelügyelőnek fokozottan figyeltetnie kellett. Azért, hogy megállapíthassák a törököknek eladott fegyverzet legalább hozzávetőleges mennyiségét, indítványozták a helyi fegyverkovácsok és kereskedők titokban történő kikérdezését arról, mennyi hadfelszerelést készítettek és adtak el a gyanúsítottaknak. Ezt a célt szolgálta volna a gyanúba került kereskedők boltjának bezárása és üzleti könyveik két évre visszamenőleg történő átnézése is. („Szükségesnek tartjuk, hogy üzleteik most bezárassanak és a birtokukban levő hadfelszerelés mennyisége összeírassék. Miként az is, amivel két éven belül kereskedtek a kereskedő könyveikben meglátassék.") Ezzel egyidejűleg szükségesnek tartották, hogy az udvari hatóságok írjanak mindazon városokba, amelyek a fegyvergyártás szempontjából számításba jöttek és titkon tudakozód- tassanak az egy-két éven belül történt eladások iránt. A Lengyelországon át Budára történő szállítások ügyében egyenest a lengyel királyi udvar megkeresését vélték indokoltnak. Az Udvari Haditanács 1572. április 24-i ülésén hozott határozatot az ügyben. Elfogadták az alsó-ausztriai kormány javaslatát s elrendelték a három kereskedő kereskedelmi könyveinek átnézését és valamennyi fegyverrel kereskedő polgár készleteinek leltározásait, pontos leírását. Ebben a munkában az alsó-ausztriai kormány és a Haditanács egy-egy megbízottjának is részt kellett vennie. Azok, akik a számbavétel során valamit eltitkoltak, számolhattak az áruk elkobzásával. A jövőre nézve ismételten megtiltották, hogy a helyi kereskedők fegyvereket adjanak el Magyarországra s különösen Pozsony és Nagyszombat lakosainak. Őket, mint vámmentességgel bíró polgárokat a vámokon fokozott figyelemmel kellett kísérni. Bécs város polgármestere felelősséggel tartozott egyfelől azért, hogy az ellenőrzés kijátszásával a tiltott árukat, nehogy a külvárosi kertekben tárolják, s onnan szállítsák tovább; másfelől pedig annak biztosításáért, hogy a városba beérkező minden fegyvert, páncélt rendszeresen jegyzékbe foglaljanak és ezeket negyedévente az Alsó-ausztriai Kamarának átadják. Éppen amiatt, hogy Khottler mint alsó-ausztriai tartományi fizetőmester akadálytalanul utazhatott a magyar területekre, az intézkedés különösen hangsúlyozottan terjedt ki az előkelő, nemesi személyekre, de még az egyháziakra is. A végvári főtisztek az 1563:67. te. alapján arra nézve kaptak szigorú parancsot, hogy minden módon akadályozzák meg a katonáknak a törökökkel folytatott fegyverüzleteit.28 28 ÖStA HKA HFU RN 24.1572. Jun. 51-57. Takáts Sándor írt a komáromi kereskedők gyakori csempészési ügyeiről, a vasáruk nürnbergi és steyr-i eredetéről: Takáts S.: i. m. Értékelése meglepő, miután a tilalmat igazságtalannak tartja, mondván az Udvari Kamara és a Haditanács épp azon áruk kivitelét tiltotta el, amelyekre a törököknek is a legnagyobb szüksége lett volna. A tiltó rendeletek egyébként Magyarországra nézve igen károsak voltak — állapítja meg. Takáts S.: i. m. 214- 215. Nézetünk szerint a korlátozás és főként annak betartása igencsak liberális volt a hadiállapot 347
