Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Gecsényi Lajos nagyok, 1540; Szentágotai Márton várnagy 1548; Nándory Lukács főesperes, udvarbíró 1542; szerecseni Sixtus deák udvarbíró 1546-1551; Pécsy Mihály főesperes, udvarbíró 1547-1548; ásványi Miklós deák udvarbíró 1553,1557)17 A zűrzavaros viszonyok közepette a káptalan, mint a város egyedül maradt földesura (a püspöki szék üresedésben volt, a Héderváry-javakra a pártvillongások közepette senki sem figyelt) már 1526 őszén igyekezett megragadni az alkalmat vagyona gyarapítására. Sárffy Ferenc vezetésével káptalani familiárisok elfoglalták a pápóci prépost (ugyancsak a győri káptalan tagja!) nagyécsi erdejét. 1528. január első napjaiban pedig, hasonlóan Sárffy Ferenc vezetésével néhány nemes és 46 győri polgár a János király pártjára állt Héderváry István öttevényi birtokát fosztogatta, 1000 forint kárt okozva.18 A bizonytalan, zavaros idők betetőzéseként azonban további komoly megpróbáltatások vártak Győr lakosságára. Az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat hatalmas seregének felvonulása végigpusztította a Buda-Győr-Bécs hadi út vidékét. A város egész környéke — kelet felé: Gönyű, Szentvid, Szentmiklósalapja; a Mosoni-Dunán túl: Tákó, Révfalu, Újfalu, Vének, Szőgye — pusztasággá változott, s még két év múltán is elhagyatottan állt.19 1529-ben a győri vár megerősítésével — a legújabb kutatások szerint — a királyi hadvezérek által készített tervek nem is számoltak, Buda, Fehérvár, Esztergom Komárom, Visegrád élelemmel és lőszerrel való ellátását jelölték meg célként, de az előkészületek lassúsága miatt e tervek sem váltak valóra. Nyilván a vár gyengesége is közrejátszott abban, hogy az augusztus végén Magyarországra érkező cseh gyalogos segélyhadakkal elsősorban Ovárt és Pozsonyt erősítették. így a török támadás előtt röviddel kinevezett várparancsnok, Lamberg Kristóf célszerűbbnek vélte, ha az őrséget visszavonja, és Bécsbe vonul. A vár és a város alatt elvonuló török sereget a rábai átkelésben azonban Bakics Pál huszárjai megzavarták.20 Ez a rövid csetepaté lehetett az az esemény, amelyet Kjatib Cselebi török történetíró így ír le: „A 935.-ik évben (1529), amikor Szulejmán szultán Bécs vára ellen ment, ennek (ti. Győrnek — G. L.) lakosai nem hódoltak meg, ezért a sáhi parancsára széliében ágyúzták és külvárosa ekkor elégett, in17 1540: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 50.; 1548: uo. 2. köt. 380.; 1542: BEDY V.: A győri székeskáptalan, i. m. 356.; 1546-1551: GyEL GyKML Számadáskönyvek. 3. köt. 26., Payr S.: i. m. V. köt. 574. sz., Bedy V.: A győri székeskáptalan, i. m. 368.; 1547-1548: BEDY V.: A győri székeskáptalan, i. m. 367.; 1553: uo. 372.; 1557: GyEL GyKML Cimelio-téka VI. No. 346. 18 1526: PBFL PhKHL 134. sz. 1528: uo. 181.sz. 19 A pusztulást — a dikális összeírások alapján — elemzi és bemutatja: BAKÁCS ISTVÁN: A dikális összeírások. A történeti statisztika forrásai. Szerk.: KOVACSICS JÓZSEF. Bp., 1957. 20 RÁzsó Gyula: Az 1529-es török hadjárat stratégiai problémái. Hadtörténelmi Közlemények, 88. (1976) 1. sz. c. írása részletesen foglalkozik a török támadás elhárítására tett védelmi intézkedésekkel. Lamberg Kristófot Bedy idézett tanulmánya (Bedy V.: A győri vár és város, i. m.) már 1527- től Győr vára kapitányának tartja, noha erről a források nem szólnak. Sokkal inkább látszik valószínűnek, hogy Lamberget a Hoffmann-féle zálogos időszakban (Id. alább), a meginduló török támadás hírére nevezték ki Győrbe, hiszen addig a vár sem játszott komoly szerepet. Bakics Pál lovasainak támadására RÁZSÓ Gy.: i. m. 27. 30
