Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján
Gecsényi Lajos mány, selyemfonalak, zsinórok, 27 450 darab „huszárkalap", három fajta kés („Fremberc" 1460, „Abeisell" 40, „Halbkrimper" 60 „tech"), bors (4 q), szegfűszeg (1 q), mazsola aszalt szőlő (1 q), 2 akó muskotályos édesbor, 3 láda (Truchen) üvegtábla, 4 hordócska börzsöny festőfa, 1 hordó „fehér bádog" is volt még a szállítmányban. A debreceniek közül Songó János29 a drága, jóminőségű posztók közül 3 darab „közönséges" gránátot, egy féldarab zimesant; az olcsóbb posztókból 32 darab „Kerntuch"-t; 1 féldarab „közönséges" és egy darab karmasin stametet (bársonyt), a selyemszövetek közül 5 féldarab „közönséges" és 20 rőf „dupla" tafotát; a vásznakból 7 vég (14 darab) szentgallenit, 18 darab „Handtgallerint"-t, 6 féldarab sziléziait, 6 hordócska gyolcsot jelentett. A legnagyobb vámtétele 8400 darab „huszárkalap" volt. Vitt ezen felül 720 kendőt és a súlyra számított kiegészítő ruházati cikkek közül 4 font selyemzsinórt, („seidene schir"), 10 font selyemfonalat („Fledtseiden"), 3 font fonott arany szálat („gespunnen Goldt"), továbbá selyem paszományt, kikészítetlen fátyol anyagot, selyem fűzőzsinórt („seidene pertl") valamint csüllenggel festett kék fonalat („Waidtgarn") és egy mázsa pamutfonalat. Tíz darab karmazsin bőr („Carmasinfehl") is szerepelt a listán, a neve alatt feltüntetett árucikkek között. Ezen felül 12 forint értékű lepedőt és a nemesi öltözködést tekintve korántsem kuriozitásnak számító strucctol- lakat vitt magával. Fűszerből 25 font szegfűszeget, 10 font sáfrányt, 3,5 mázsa borsot, gyümölcsből 4 font fügét, 40 font mandulát, 1,5 mázsa gesztenyét, egyéb élelmiszerekből 6 q olajbogyót, 5 q rizst, s ezenfelül még 1,5 akó édes muskotályos bort szállított. Mindezt 1700 „Fremberch"-nek30 nevezett kés és 80 fi értékű „mindenféle kés", 5 vég írópapír és 3 q „Stachel", azaz valamiféle hegyes vaseszköz egészítette ki. Tánczos István szállítmányában 2 db „közönséges" és 2 féldarab karmazsin bársony (stamet), az olcsóbb karasia posztóból 104 darab, a selymek közül 12 féldarab „közönséges" és 70 rőf „dupla" tafota, 30 rőf atlasz, 60 rőf damaszt, a vásznakból 20 féldarab sziléziai, 4 vég (8 db) szentgalleni, 3 hordócska gyolcs, a különleges textíliákból 3 db „machei" és 6 féldarab „schamblott" volt. Ezeken felül 2 fajta fátyol (kikészítetlen és arannyal díszítve), 2 font selyemzsinór, két más selyemből készült anyag: „Sprengseiden" és „Atlasseiden", 10 font aranyfonál bővítette a luxuskínálatot. 500 db kés, fűszerekből és más élelmiszerekből rizs, mazsola, mandula, cukor, bors, „bála" írópapír, mindenféle szatócsáru 50 fi értékben s végül Vi mázsa börzsönyfa (festék) tették teljessé Tánczos árukészletét. Utoljára Szőcs Pált említhetjük, aki textíliák29 Songó (Zongó) János már 1591-ben kapcsolatban állt a nürnbergi Andreas Kandlerrel, aki városa bécsi kereskedelmi lerakatában működött. Gecsényi LAJOS: Adatok a tiszántúli és erdélyi kereskedők nürnbergi kapcsolataihoz a 16. század második felében. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 8. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1981.104. Személye talán azonos azzal az 1615-ben szatmári lakosként említett hasonnevű kereskedővel, aki a petronelli vízivámon haladt át. 30 A „Fremberch", „Abeisell" és „Halbkramper" elnevezésű vaseszközöket nem sikerült pontosan azonosítani. A bécsi mázsaház 1584-es vámtételei között a késeknél vannak felsorolva. Erre lehet következtetni a Grimm-féle nagyszótár közelálló (Krampen, Abeisen) fogalmaiból is. Megfejtésre vár a kések csomagolására használt „tech" kifejezés is. 282
