Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján
Becs és Magyarország ként, hogy ez az élénk és sok szálon futott forgalom a következő években sem csökkent, a petronellivel azonosnak látszó hainburgi vízivám 1602. február 2-9. közötti jegyzékét említhetjük (ezen kívül jelenleg többet nem ismerünk), ahol február 3-i dátummal 3 kassai, 1 váradi, 1 eperjesi és 1 szatmári polgár is regisztráltatta magát árucikkeivel. Az áruforgalom részletesebb feltérképezését a dunamenti út magyar határvámján, a köpcsényi harmincadon 1603-ban és 1604-ben bejelentett áruk listája teszi lehetővé.21 Köpcsény (Kittsee) az osztrák-magyar határ egyik meghatározó átkelőhelye volt, amit a Habsburg uralkodók 1527 óta rendszeresen használtak, ha Pozsonyba utaztak. Az itt átvezető kereskedelmi úton (1430-ban Zsigmond király egy rendelkezése a Hainburg-Köpcsény-Oroszvár út kötelező használatát írta elő22) különböző időpontokban más és más helyütt — Horvátjárfalu - Köpcsény, illetve Oroszvár - Rajka — működtek a magyaróvári főharmincad filiáléi. A Fertő-tó és a Duna között lévő többi harmincadhivatalhoz viszonyított jelentőségük, és ezzel együtt bevételeik nagysága a 16. században erősen változó volt. Miként abban is jelentős eltérések voltak, hogy a Bécsből a Tiszántúl és Erdély felé tartó utasok melyik irányt választották a hazautazáshoz. A 17. században a harmincadhelyeknek a határ nyugati, osztrák oldalán történt kiépítésével azután szerepük ismét átértékelődött.23 Az 1603-1604-ben Köpcsényben feljegyzett kereskedők lakóhelyük szerint az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. ) A Bécs közvetlen bevásárló körzetébe tartozó települések az első helyen Pozsonnyal, mellette Somorjával, Magyaróvárral és környékükkel. Ide tartoztak azonban a bányavárosok (Selmecbánya és Besztercebánya) és a háborús eseményektől jelentősen sújtott Győr, Komárom és Esztergom is. 2. ) A távolsági kereskedők: a. ) a nagyszombatiak, b. ) a felsőmagyarországiak: Kassa, Eperjes, Lőcse, Patak és Miskolc c. ) a tiszántúliak: Debrecen, Várad, Szatmár, Bátor d. ) a kolozsváriak. 21 A lista eredetije a Fraknó/Forchtensteinben őrzött herceg Eszterházy levéltárban található Amtsprotokolle No. 6980. jelzet alatt. A tanulmány megírásakor a Dr. Flarald Prickler által nagyvonalú baráti gesztussal rendelkezésre bocsájtott gépelt másolatot használtam. 22 Az oklevél eredetije 1980-ban a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum gyűjteményében volt. 23 A harmincadhivatalok szervezeti viszonyairól: Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a 16. század közepén. Bp., 1988 18-43. A monográfia az egyes harmincadhelyeket aszerint is jellemzi, hogy a behozatal vagy a kivitel volt a jellemzőbb forgalmukra. A harmincadbevételek alakulására: ZlMÁNYI Vera-Prickler, Harald: Konjunktúra és depresszió a 16-18. századi Magyar- országon az ártörténet és a harmincadbevételek tanúságai alapján. Agrártörténeti Szemle, 16. (1974) A részletes adatok azonban éppen a századfordulón hiányoznak. 277
