Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján teljes joggal kellett birtokolnia. Végső ismérvként a jelleg megítélésénél érdemes figyelemmel lennünk a különböző birtokvitákban érvényesülő joggyakorlatra — a tulajdonok jogállására. Két esetet ismerünk, amikor polgári tulajdonú szőlővel kapcsolatban pert folytattak. 1486-1496 között a többször említett Schwarcz György perelte Bártfa városától a szomszédság jogán a tállyai szőlőt. E per a mezőváros székétől kezdve a kiküldött egyházi bírákig sok fórumot bejárt, de egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a földesúr, Szapolyai Imre nádor, önkényesen beleavatkozott volna. Amikor a felek hozzá fordultak jogorvoslatért, akkor is kassai, lőcsei, eperjesi polgárokból álló bírósággal tanácskozta meg az ügyet s hozott döntést.74 Még egyértelműbb a másik eset. 1500-ban Ráskai Balázs tárnokmester és a tárnoki széken jelenlevő városi bírák előtt bethlenfalvi Thurzó János mint néhai Blander János kassai polgár árváinak gyámja jelent be tiltakozást. A Blander-örökség részét képező tállyai szőlőt ugyanis Gewlchyn Boldizsár kassai polgár elfoglalta és a tárnoki szék döntése alapján birtokolja. Az ügy kivizsgálására Kassa, Bártfa, Eperjes polgárai közül küldenek ki választott bírákat.75 A polgár és polgár közötti vitás eseteket tehát független városi bírák előtt intézhették el, s ez feltétlenül biztonságot jelentett a polgárság számára. így alakul ki az a kép, amely sajátos vonásokkal bír az egész ország, a magyar fejlődés korabeli viszonyai között. A tulajdonnak egy olyan formája létezik itt, amely minden jobbágyi teher ellenére az adott keretek között szabad öröklési és elidegenítési lehetőségeivel, szilárd birtoklási biztonságával, a bérmunkások alkalmazásával a szabad polgári tulajdon sajátos kezdeti formája volt. Kétségtelen, hogy e forma változatlanul ment át a XVI. század első évtizedeire, miután a Jagelló-időszak nevezetes törvényei (1492. 46. te., 1498. 41. te.) e téren változást nem hozhattak.76 A változás kezdetét a XVI. század '30-as éveiben kereshetjük, amikor az árutermelés és árukereskedelem biztonságának felbomlása s nem utolsósorban a földesúri gazdálkodás irányának megváltozása, a „második jobbágyság" rendszerének kibontakozása megállította és eltorzította a polgári tulajdon fejlődési tendenciáit. Abban, hogy a XVI. század utolsó harmadára a Hegyalján ismeretes „szabad" viszonyok mégis kialakulhattak, nézetünk szerint a délvidéki borok végleges eltűnése és a hegyaljai bor piaci egyeduralmának kialakulása játszott közre. 74 Uo. C 248. d. Bártfa Város Levéltára.. No. 2443.;C 249. d. No. 2573.; C 260. d. No. 2776.; C 261. d. No. 3213., No. 3236/j. 75 Uo. C 262. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3514. 76 Érdemes lenne a továbbiakban vizsgálat tárgyává tenni a jelzett törvénycikkek keletkezésének körülményeit, nevezetesen a Szapolyaiak szerepét ebben. Az eredmény feltehetően módosítaná az ország nyugati vidékei alapján kialakított eddigi képet. 23
