Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez feltétellel lehetett szőlőt ültetni, miszerint a tulajdonosok a hordónkénti 36 dénárt és nyitáskor a 16 dénárnyi ajándékot megadják. A korábbi országbírói ítélet 1353-1354 folyamán a győri káptalannak és a győri királyi polgároknak az apátság elleni hasonló perében lényegében ezt az álláspontot már elfogadta és rögzítette. (Ott lényegesen csökkentette ezzel a terheket.) A döntés így nem lehetett kétséges: elutasította Albert keresetét.60 Hasonló konfliktus támadt két évvel később az apát, valamint a mindszenti, némái és gugi nemesek közötti. Ennek előzményeként Szigfrid apát írásba foglalta azokat a szolgáltatásokat, amelyek a nemesek és jobbágyaik szentmártoni szoléit terhelték, nevezetesen a tizedfize- tést, a természetbeni ajándékot és a hordónként 24 dénárt kitevő pecsétpénzt. Az országbíró előtt folyó perben a nemesek előadták, hogy 1324-ben Miklós apát mentességet adott számukra az ajándék és a hegyvám fizetése alól, s csupán a tizedet kérte tőlük. Az erre vonatkozó oklevelet azonban nem tudták bemutatni, így — a korábbi ítéletek alapján — az apát a pert megnyerte.61 Ezt az ítéletet 1360-ban közvetlen megegyezéssel is megerősítették, amikor 19 némái nemes megállapodott az apátsággal a szentmártoni hegyjogról. Eszerint ők és utódaik, illetve jobbágyaik (akár szegények, akár gazdagok) tizeddel és szüretkor az ajándékokkal, illetve hordónként a 24 dénár megfizetésével tartoznak a földesúrnak.62 Tized, ajándék és pecsétpénz illette a bakonybéli apátot, a pápóci prépostot, a turóci és csornai konventeket, s bizonyára a győri káptalant is. A terhek alól a már említett újjátelepítések, feljavítások elősegítésére a tulajdonosok — miként a későbbi évtizedekben is — időszaki mentességet kaphattak. Ez általános és bevett gyakorlat volt. Előfordult azonban más kiváltságolás is. így 1483-ban a csornai konvent és Pál prépost a győri székesegyházban levő oltárok nagybaráti szőlőjavadalmait mentesítette a pecsétpénz fizetése alól.63 1509-ben a pannonhalmi konvent bizonyos nemes Ethei János nevű familiárisának a nyalkái hegyen levő szőlejét Máté apát életében — tehát meghatározott időre — mentette fel a kilencedfizetés terhétől.64 Az előzőekben vázolt körülmények között alakultak ki és fejlődtek a sokorói szőlővidék termelési és művelési viszonyai a XVI. század kezdetéig, amikor is az ország sorsát közvetlenül befolyásoló események, mindenekelőtt a török támadás és hódítás, az ennek nyomán állandósult hadiállapot, a végvári rendszer kiépülése sok szempontból kedvezőtlenül változtatták meg a szőlőbirtoklás és a szőlőművelés kereteit, lehetőségeit. A török hódítás másfél évszázadán át nemegyszer minimális feltételek között jelentős területeket vesztve tudott csak a szőlőkultúra fennmaradni. Bővül viszont a rendelkezésre álló források köre, és ez lehetővé teszi az egyes jelenségek behatóbb megfigyelését. “ PRTII. köt. 428-429.154. sz. « Uo. 436-437.160. sz.és 437-438.161. sz. 62 Uo. 461-462.166. sz. « GyEL GyKML Cimelio-téka X. No. 763. “ PRT III. köt. 625.164. sz. 201
