Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Gecsényi Lajos 1395-ös határjárás, amikor is a Csanak-Kisbaráti között vezető út mentén a bejárást végzők egyre-másra új ültetésű szőlőket találtak.33 A telepítéseket a birtokosok, miként a Baráthi család tagjai esetében is láttuk, különböző kedvezményekkel ösztönözték. 1418-ban és 1422-ben a pannonhalmi konvent (előbbi esetben még Agmerius, a szentmártoni vár kapitánya is az oklevél-kiállítók között van) a Bársonyos melletti Szőlős birtokra, illetve a varsányi Keselőhegyen szőlőtelepítésre és felújításra vállalkozónak mentességet biztosított 100 köböl termésig a tized alól, s örök mentességet a kilenced, illetve a várnagynak járó bormennyiség (ún. „spanbora" — ispánbor) fizetése alól.34 1459- ben a pannonhalmi konvent bizonyos Hosszúszőlő nevű területét saját jobbágyának, az Alsókon lakó Baráti Györgynek és örököseinek engedte át a szőlő feljavítása éa jobbítása érdekében. Ennek fejében a tizedet, illetve szüretkor egy jó hordó bort kellett adnia.35 Érdekes per zajlott le 1500 körül a győri püspöki szentszék előtt. Ennek során Győr város tanácsának képviselői, a bíró és két esküdt, Imre mesterkanonok, a Szent István-templom plébánosa örököseit perelték, mégpedig a plébániának korábban átengedett sági szőlő visszabocsátása iránt. Az eljárás során kiderült, hogy a város többször figyelmeztette a plébánost, mert a szőlő művelését elhanyagolta, ami az addig jól karbantartott parcella lerombolásához vezetett.36 1522-ben a pannonhalmi konvent a csanaki szőlőhegynek az előző években a téli fagyoktól, a szárazságtól és a zord viharoktól történt pusztulása miatt jobbágyának, Balla Jánosnak, egy vásárolt szőlejét, amelyet több év után nagy fáradtsággal és költséggel ismét művelés alá fogott, a fáktól, bokroktól megtisztított, felmentett a tizedtől és a kilencedtől, így akarván őt a szőlő művelésében elősegíteni.37 A szőlővidék tudatos bővítése, megőrzése nyomán a dombság valamennyi településének határában tartósan rögződtek az ültetvények. Ezt tükrözi az egyes határrészek, ill. az egyes szőlők gyakori földrajzi nevének előfordulása. Az első ilyen a Baráti határában levő, idézett, Luk határrész 1262-ből. 1368-ban Nyúlon a Fenes, Hencsefő, Hémál, Byzahatára, Lencseszer, Gerha, Csókamái, Sehsokoró neveket sorolják fel.38 1410-ben Écsen az Incső, Sermái, Monyoróalja, Bande, Bagare, Hölgymái, Mézesmái nevét említik.39 Ritka kivétel az olyan oklevél, amely nem jelöli meg a szőlőhegy, ill. a szőlő nevét. Pl. a tápi szőlőkről egyetlen 33 Zsigmondkori Oklevéltár (= ZsO). Összeáll.: Mályusz Elemér. I. köt. Bp., 1951. 4048. sz. « PRTIII. köt. 493.32. sz. és 498. 37. sz. 33 Uo. 530. 76. sz. 36 GyMSM GyL Középkori oklevélgyűjtemény. 83. sz. okmány feltehetően a püspöki szentszék jegyzőkönyvének egy lapja. (Mint ilyen, érthetetlen módon került a káptalani hiteleshelyi anyagba.) Tartalma szerint a szőlőműveléssel összefüggő forrásértékén kívül alkalmasint következtetni enged a városi plébániatemplom javadalmaira, s arra, hogy az ezekkel való ellátásban a város, mint communitas is szerepet játszott. 37 PRT III. köt. 736. 248. sz. Az eredeti: PBFL Acta antiquiora. Fase. 8. No. 2. 38 PRT VIII. köt. 379.102. sz. 39 ZsO Összeáll.: Mályusz Elemér. II. köt. Bp., 1958. 7912. sz. 196
