Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Gecsényi Lajos engedte át.19 1475-ben a koroncói Mark Mihály egy vásárolt kisbaráti szőlejét („in loco Papgwtha") a győri székesegyház Szent Agoston-oltárának, illetve Pál mosoni főesperesnek, az oltár igazgatójának adományozta.20 Ez utóbbi adomány jelzése annak a hitbuzgóságnak, amely a középkor századaiban a templomokban létrehozta az emberek lelki üdvéért létesített oltárjavadalmakat. Ezekből rendeltek fizetést az értük miséző papoknak, biztosították megélhetésüket. A győri székesegyházban a XV-XVII. században 43 régi alapítású oltárjavadalom létezett, jelentős részükben szőlőket is magukban foglaltak.21 Csupor Demeter püspök az általa alapított Szent Demeter-oltár számára 1480-ban 57 aranyforintért vásárolt egy nagybaráti szőlőt.22 Ezt 1497-ben Tatay Máté akkori oltárigazgató hasonlóképpen Nagybarátin („in loco Hollómái") bővítette, s végül Kemenczy Benedek egy harmadik szőlővel egészítette ki.231510-ben Körmendy András kanonok, a Szent Egyed-oltár rektora új alapítványt tett Szent Szalvátor tiszteletére, s ide rendelte három vásárolt écsi szőlejének hasznát, valamint azt a 200 forintot, melyet egy pozsonyi polgárnak kölcsönzött.24 A XVI. század közepén készített összeírás szerint Kisécsen 5, Nagyécsen 13, Nyúlon 22, Nagybarátin 4, Kisbarátin 1, Csanakon 2, Ménfőn 1, Nyalkán 1, Pázmándon 2 oltárszőlő volt, noha ez időre a művelés már visszaesett.25 A borvidék ismertségét és a termelés nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a XII. században a kereskedelmi forgalomban is megjelennek a sokorói borok. Az 1198-as esztergomi vámszabályzatban említik a sokorói szőlőket, ahonnan — miként Somogyból és Zalából is — Esztergomba és Pestre egyaránt szállítottak bort. A szabályzat a szekéren vagy hajón szállított borok után szállítóeszközönként egy nehezékben (pondusban) határozta meg a vámtételt.26 A sokorói szőlők azonossága iránt a jól ismert Győr környéki falunevek említése oszlat el minden kételyt (1231: „In Nylka-socrou" — Nyalka-Sokoró, 1251: „barathy-Sokorou", 1252: „vinitores nostros de Sokoron juta Jaurinum", 1263: „Paznan-Sokoru" — Pázmánd) és teszi bizonyossá, hogy valóban e vidékről van szó. Az Albeus-féle pannonhalmi összeírás (1237-1240 körül) kifejezetten megerősíti ezt, amikor a Párizsa patakon túli dombokról („vulgo dicitur Sacorov") mint szőlőművelésre alkalmas területről beszél.27 19 GyEL GyKML Cimelio-téka VIII. No. 525. 2° Uo. No. 528. 21 BEDY VINCE: A győri székesegyház története. Győr, 1936. 64-65. 22 GyEL GyKML Cimelio-téka VIII. No. 529. 23 Uo. No. 537. 24 GMSM GyL Középkori oklevélgyűjtemény. 208. sz. 25 Bedy V.: A győri székesegyház, i. m. 102. 20 Villányi Sz.: i. m. 191-192. 27 Az azonosítás már csak azért is szükséges, mert éppen Makkai László említett félreértése (Id. a 8. jegyzetet) a Sokoró helynév kapcsán az egész szőlőterületet tévesen lokalizálhatja. Ily módon viszont a dunántúli szőlőkről felvázolt kép (a déli és északnyugati területek mellett) tovább szélesedhet. Ld. GyöRFFY Gy.: i. m. 623. Sokoró címszavát. Az egyes adatok forrásai a következők: 1231: ÁÚO I. köt. 291.175. sz.; 1251: CDH Tom. IV. Vol. II. 85-90.; 1252: HO VI. köt. 71-72. 46. sz.; 1263: ÁlIO II. köt. 161. sz.; 1240: PRTI. köt. 772.185. sz. 194
