Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században
Gecsényi Lajos pénzekből.40 A vármegyei pénztárnok salláriumát 1673-ban hasonlóképpen évi 100 forintban rögzítették. A megyei adószedőt (dikátor), akit a kamara egyetértésével bíztak meg feladataival, 1593-ban 50 forint, 1626-ban portánként 6 dénár, 1635-ben portánként 4 dénár illette meg.41 Különböző hivatalos pénzek egyébként igen gyakran maradtak a tisztviselők kezén. 1623-ban a tisztújításkor arról született határozat, hogy a távozó alispán köteles számadást csinálni. Az 1626-ban meghalt Szilágyi János alispán után 233 aranyra rúgó tartozást csak 1641-ben tudták behajtani. 1637-ben Angrano Márton szolgabíró özvegye a koronaőrzési adóból nála maradt 20 forintot adta át Egry Márton pénztárnoknak. 1643-ben Radich Miklós, 1650-ben Poky Gáspár szolgabírák özvegyeitől kívánták a férjeiknél maradt adópénzt.42 Sorrendben haladva a megyei tisztviselők társadalmi és személyi viszonyainak feltérképezésében a XVII. század folyamán 15 alispánt — akiknek nevét a függelék tartalmazza — ismerhetünk meg. Egy fő 3 ízben, két fő 2 ízben gyakorolta funkcióját. A részidőket összeszámolva Tarczy János 16 évig, Farkas András 8 évig, Szeghy János 5 évig állt az egyes időszakokban a megye élén. Szeghy két hivatali periódusa között Komárom megye alispánjaként működött, de az is megtörtént, hogy Fiáth János 1691-től egy időben mindkét megyét kormányozta.423 A váratlanul meghalt Szilágyi János kivételével valamennyien több éven át (laki Grebechy Gáspár és Dallos János évtizedet meghaladóan) igazgatták a megyét. A 15 alispánt, családjaik társadalmi helyzete, vagyonuk, nemességük alapján három nagyobb csoportra oszthatjuk: — törzsökös megyebeli birtokosok (Poky, Vincze, Szapáry); — más megyéből érkezett katonáskodó vagy hivatalnokosko- dó nemesek (Grebechy, Siey, Jagachich, Fiáth); — nemespolgárok (Szilágyi, Dallos, Farkas, Szeghy, Tarczy, Csepellényi, Király, Benkovith). Természetesen az egyes csoportok között igen sok az átfedés, alig fordul elő olyan személy, akit szerteágazó családi kapcsolatai szerint is „tisztán" lehetne besorolni egyik vagy másik helyre. Nemességük eredetét tekintve az első és második csoport vélhetően teljes számban a Mohács előtti évszázadokban szerezte címereslevelét. Bizonyosat a két horvát-szlavón eredetű családról (Grebechy, Jagachich) nem tudunk. Polgári 40 Siey Jánosra: Uo. 89. köt. 71. Tarczy Jánosra: uo. 92. köt. 161. Ugyanakkor 1688-ban az alispán és a szolgabírák arról panaszkodtak, hogy tisztségükért fizetést nem kapnak és azt ingyen ellátni nem akarják. Uo. 229. 41 Az adószedő fizetés: 1593: GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 88. köt. 105.1626: uo. 89. köt. 160.1635: uo. 299. A pénztámok fizetése: uo. 91. köt. 274. A vicesgerens fizetése 1680-ban: uo. 92. köt. 41., 79. 42 1623: Uo. 89. köt. 215.1626-1641: uo. 373.1637: uo. 325.1643: uo. 398.1650: uo. 474. 42a Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1907. (Magyarország Városai és Vármegyéi) 472. Tudunk arról is, hogy Győr megye közgyűlésén egyes katonai vonatkozású ügyek tárgyalásán Komárom és Veszprém megye követei is jelen voltak. 1680: GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 92. köt. 78.1688: Uo. 231. 174
