Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Városi önkormányzat Győrött A hadnagy-tizedes rendszer előzményeihez kapcsolódhat a XVI. század közepén (1559) már létezett polgári őrség, melynek kapitányát név szerint 1573-ból ismerjük.102 A XVII. században nyilván bizonyos módosulásokkal ez a rendszer élt tovább, és a végvári katonaság mellett hozzájárult a város és környéke rendjének biztosításához. Az 1640-es évek elejétől a fegyveres polgárok a hadnagyok és tizedesek parancsnoksága alatt rendszeresen vigyázták a várfalakon kívül dolgozó, legeltető, vásározó polgári lakosság nyugalmát, segítették a végvári őrséget a kisebb török portyák elriasztásában, de részt vettek a városba érkező királyi és külhoni követek ünnepélyes fogadtatásán is. A fegyverforgató polgárok a katonai rendnek megfelelően szerveződtek, miként Fodor Gombkötő Mihály városi tizedes vallotta egy tanúkihallgatáson: maga is így „tizedalja" fegyveressel oltalmazta az aratókat.103 A hadnagyok és tizedesek választásáról az első adatok 1616-ból állnak rendelkezésünkre, s ettől kezdve a század végéig kisebb-nagyobb hiányokkal, de folyamatosan ismerjük a tisztek és a tizedesek nevét. Zömükben — családnevük alapján — az iparos-polgárságot képviselték, mégpedig elsősorban azokat a szakmákat, amelyeknek művelői nagyobb számban éltek a városban. (Talán éppen a céhekhez kötődtek?!). 1616-ban a Szabó, Gombkötő, Varga, Ötvös, Nyeregjártó, Borbély, 1640-ben Borbély, Gombkötő, Csizmadia, Szűcs, Varga, Szíjjártó nevű polgárok fordultak elő, de folytathatnánk a sort akár a század második feléből. A hadnagyok és alhadnagyok számára, ha szerény mértékben is, de nyitva állt az előrelépés, az esküdtek közé való bekerülés lehetősége, ami ugyancsak társadalmi szerepük jelentőségét húzza alá. 1622-ben az 1622. évi belvárosi hadnagy Ötvös László, 1644-ben az 1640. évi belvárosi alhadnagy Miklós Pál, 1694-ben az 1690. évi belvárosi alhadnagy Hermann András szerepelt az esküdtek sorában.104 A legmagasabb tisztségre az 1689-ben megválasztott újvárosi hadnagy Baranyai György jutott, akit 1693-ban főbíróvá választottak. Az 1680-as években mind gyakoribb a hadnagyok és tizedesek két-három alkalommal történő újraválasztása. A hadnagyokat és tizedeseket hivatalos eljárásuk során teljes jogkörű védelem illette meg, így ha valaki ellenszegült nekik, súlyos büntetésre számíthatott. 1630-ban egy újvárosi polgár megtagadta hadnagya és tizedese parancsának teljesítését, amellyel őt a Szent György-napi vásárra strázsának kijelölték, helyettest nem állított, sőt a főbírót és a hadnagyot szidalmazta. Ezért egy rendkívüli városi ítélőszéken április 26-án a városháza épületéhez 10 000 bécsi zsindely szállítására, vagy egy gyaloghíd elkészíttetésére kötelezték. Ennek elmulasztása esetén három pénteken nyilvános pálcázás várt rá.105 Tevékenységük bonyolult102 1559: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 2. köt. 108.; 1573: GyEL GyKML Téka XIV. No. 2406. 103 GyMJVL GyVL, a tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek megfelelő évi kötetei alapján. 104 Uo. 7. köt. 17. GyEL GyKHL Téka V. No. 25 079. 157
