Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján gyobb adófizető (35 fi), 1461-től kis megszakításokkal 16 éven át esküdt, 1477- 1478-ban főbíró, majd 1479-ben első consul, több kassai ház, besztercebányai ezüst- és rézbányarészek, tállyai és szántói szőlők tulajdonosa. Szatmári Ferenc egyébként szintén kereskedő, aki főként borüzleteivel vált nevezetessé.36 Schwarcz György (adója 10 fi, Szatmári István veje), Bertalan apothecarius (adója 5 fi, 2 kassai ház, kert, allódium birtokosa), Reyther Mihály (adója 5 fi), Scoppyn Márta (adója 14 fi), Russdorfer János (adója 4 fi, 2 kassai ház, sörfőzde, allódium), Roth Boldizsár (adója 6 fi, 2 kassai ház, allódium, rét) a szőlőtulajdonosok közül szintén a legmagasabb adófizetők csoportjába tartozik. Ugyancsak tehetős polgárok Erdélyi (Siebenbürger) György, volt bíró, fia János, aki apjától örökölt javairól — szikszói és kassai szőlők, allódium, sörfőző ház — rendelkezik 1514-ben; Krugler Kristóf, akinek hagyatékában ház, majorság, kassai és szikszói szőlők mellett egy szántói és két tállyai szőlő is maradt, pincéjében pedig 44 media vasa bor.37 Néhány polgár részéről már ekkor határozott felvásárlási szándék figyelhető meg. Kakuk (Kugelbrecht) Mihály 1506-ban a tállyai Nyerges-hegyen egy krakkói férfitől vásárolt egy elpusztult szőlőt, amelyet még így is 110 forintra becsültek. 1508-ban az ugyancsak tállyai Hegyes-hegyen saját szomszédságában, szántói polgároktól vett meg egy szőlőrészt. Hasonló volt a helyzet Schwarcz György esetében. 1485-ben a szántói Agyas promontóriumon már van egy szőleje, melyhez 1486-ban és 1487-ben 2 újabb szőlőt szerez, közte a már említett „nagy szőlőt" a bártfaiaktól.38 Találtunk példát arra is, amikor városi polgár pusztulni hagyja szőlejét. Éppen a fent említett szőlőről tudjuk, hogy az egykor örökjogon Jaskó János kassai polgáré volt, s ő hagyta tönkremenni. A kassaiak mellett, bár sokkal kisebb súllyal, szerepet játszottak a bártfai és eperjesi szőlőbirtokosok is. A 4 bártfai birtokos 13, az egy eperjesi birtokos (maga Eperjes városa) 4 szőlővel rendelkezett. Itt találkozunk először a tulajdon új típusával: a városi, közösségi tulajdonnal, amely mind bártfai, mind eperjesi viszonylatban előfordul. (Kassán csak 1522-ben találkozunk városi szőlőkkel, amikor Szatmári György esztergomi érsek és kancellár a városnak adja — alapítványként — szántói, és tállyai szőleit.)39 Bártfa városa 1481-ben próbálkozott 36 TÓTH-SZABÓP.: i. m. 10. 37 A kassai polgárok vagyoni helyzetére általában: FÜGEDI E.: Kaschau, i. m. 195. és 198., továbbá a közzétett kassai adójegyzékek: Kassa város régi számadáskönyvei, 1431-1533. Közli: KEMÉNY LAJOS. Kassa, 1892. 39-62. Erdélyire: MÓL Filmtár. C 34. d. Kassa Város Levéltára. Schwartzenbachiana. No. 18125. Kruglerra: uo. C1. d. Kassa Város Levéltára. Vorbotsbuch. 23v. 38 MÓL Filmtár. C 21. d. Kassa Város Levéltára. Titkos levéltár. MM Kakuk 1. és 5.; uo. C 248. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2384.; No. 2445. 39 Uo. C 21. d. Kassa Város Levéltára. Titkos levéltár. Ecclesiastica. No. 17. Lehetséges, hogy Kassa városának már előbb is volt a Hegyalján szőleje, erre azonban csak egy közvetett adat utal. Eszerint 1483-ban a kassai polgárok panaszt tettek Mátyás király előtt, mivel az előző év Szent Mihály- napja táján Perényi István vizsolyi vámosa a helybeli jobbágyokkal 4 kassai szekeret, melyek szüretre mentek, elfogott és a kísérő polgárt megverte, a fuvarosokat elűzte. Uo. C 32. d. Kassa Város Levéltára. Schwartzenbachiana. No. 544. 13
