Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek) külső várossal hasonlóan közelebbi jelölés nélkül találkozunk 1419-ben, amikor — mint már idéztük — a piacot „in exteriori civitate" említik.26 A szakirodalom általában — egy félreértelmezés alapján — 1404-re teszi a királyi város utolsó említését. Ebben az oklevélben szereplő Beremarkó (talán Bőmarkú) Lőrincről azonban a káptalan egyértelműen kimondja, hogy „hospes civitatis nostre" — azaz városunk lakója.27 A félreértés Villányitól származik, aki nem figyelt fel arra, hogy a birtokos jelző nem a káptalani oklevelet átíró Zsig- mond királyra vonatkozik, hanem magára a káptalanra, mint az átírt oklevél kiállítójára. Mielőtt a királyi város eladományozásának időpontjára és módjára vonatkozó feltevéseket áttekintenénk, szeretnénk sorra venni a Győr többi városrészével kapcsolatos adatokat is. A káptalani városról és lakóiról jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre, mint a királyi városról. Az első részletesebb előfordulás 1358-ban azonban jó néhány információval szolgál. Káptalani városi lakosok — köztük Antal patkoló kovács, Márton szabó és János szabó, Miklós pék — tanúsítják, hogy János szabó (dictus Peutenger) a feleségével egyetértésben az ő jelenlétükben eladta egy telkét a rajta levő épületekkel Lőrinc fia Balázs kádárnak 11 márkáért. A pénzt Balázs „in claustro beati Dominici Jaurini fundato" megfizette.28 A városban tehát különböző mesterségek művelői éltek, a lakosok telkeiket értékesíthették; a Szent Domonkos-kolostor pedig — mint a későbbi évszázadokban is — helyszíne az adásvételi ügyleteknek. 1373-ban a tarjám bordézsma ügyében keletkezett perben a káptalani polgárok is az érintettek között vannak, mint szőlőtulajdonosok. István fia Jánost, Mihály szűcsöt (pelifex) és vejét, Miklós szűcsöt és Kis (parvus) Mihályt említik ekkor név szerint. Mint már fentebb írtuk, két esetben királyi polgárokkal együtt szerepelnek a káptalani város lakói. 1393. június 5-én az úmapi vásáron világi jogkörében, mint a vásár felett felügyelő bíró, eljáró káptalani prépost familiárisát néhány nemes megölte, másokat megsebesítettek.29 A gyilkosok János káptalani hospes, vámszedő házából rontottak ki. Érdekes fényt vet a káptalani városi polgárok vagyoni helyzetére két oklevél a XIV-XV. század fordulójáról. Nemcsak az imént említett Beremarkó (Bőmarkú?) Lőrincről derül ki, hogy tehetős birtokos, aki egy elpusztult falut adományoz a város környékén a szentmártoni konventnek, de szó esik 1393-ban Péter káptalani hospesről is, aki a csilizközi Patason fekvő birtokban volt részes.30 1410-ben Bertalan ács bukkan fel egy oklevélben, akit a várat korábban az oklevél egy „átmeneti" kor, mégpedig a vár püspöki megszerzését követő időszak terméke, amikor a vár már nem királyi birtok, de a köztudatban még nem is püspöki belső város. A polgárok pedig jogorvoslatért éppen az új földesúrhoz fordultak, amikor a püspök közbenjárását kérték. “ MÓL DL 48 944. 27 Az oklevél szövege: PRTII. köt. 614. 240. sz. Vö. VILLÁNYI Sz.: Győr vár és város, i. m. 9. 28 HO VII. köt. 151. 80. sz. 29 ZsO I. köt. 328.2979. sz. 30 Ld. a 15. sz. jegyzetet. 121
