Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek) zésben a tárnokmester előtt) vonhatók felelősségre.16 Ez nyilvánvalóan utal a városnak a kereskedelemben betöltött fontos szerepére, miként az árumegállító jog birtoklása, a harmincadhivatal létezése, a sókamarai székhely is mind-mind ezt erősítik meg. A város lakossága — mint legtöbb más városban — mezőgazdasággal, elsősorban szőlőműveléssel is foglalkozott. 1353-54-ben a királyi és káptalani polgárok a szentmártoni apátsággal pereskedtek ottani szőleik ügyében, 1373-ban pedig ugyanők a tarjám szőlődézsma miatt keveredtek perbe.171378-ban Barbati András királyi polgár („iobagio regalis de exteriori civitate Jauriensi") nagybaráti szőlőjét említik.18 Ide tartozik az is, hogy 1348-ban a királyi város előtt három testvér „in villa Malomsok" (azaz az 1271-ben adományozott területen) — a mai Révfalu pataházi részén — 12 hold szántót, legelőt és egy dunai malomhelyet bocsátott áruba.19 Néhány esetben a források a keresztnévhez ragasztott helynévvel utalnak a polgárok származási helyére. Ez jelzi, hogy a városi jogokhoz juttatott vendégek és más népek csoportjához — a privilégium rendelkezésének megfelelően — később különböző város környéki falvakban élő jobbágyok költöztek, akik ezzel részesévé váltak a kiváltságoknak. 1380-ban „Anda dictus de Szovath" bizonyára a Sopron megyei Szovátról, „Petrus dictus de Ech" és „Mathia filius Mark condam hospitis de Nagech" a Győr megyei Écsről; 1394-ben „Nicolaus litteratus de Papuch" a Vas megyei Pápócról költözött Győrbe a kiváltságolt városlakók közé.20 A hat városi oklevél közül három maradt reánk eredetiben, három egyszerű másolatban. Valamennyi a „iudex civium regalium de castro et de exteriori civitate, duodecim iurati ac universi cives de Jaurino" vagy a „iudex, iurati et universi cives regales intra et extra castrum Jauriense commorantes" (azaz a „várbeli és külvárosi királyi polgárok bírája, 12 esküdt és valamennyi polgár Győrben", ill. a „bíró, az esküdtek és valamennyi királyi polgár a győri várban és azon kívül" formulát használja. Az oklevelekben szereplő személyek viszont nemcsak a királyi város lakói közül kerültek ki, hanem két esetben is káptalani városlakó az érintett fél. 1391-ben Mihály káptalani hospes, egykori bíró adta el mészárszékét a püspököt képviselő egyik kanonoknak. Az oklevelet a királyi város bocsátotta ki, a mészárszék a királyi városban állt.21 16 GYMSM GyL Középkori oklevélgyűjtemény. 7. sz. Lengyel Alfréd ennek az oklevélnek az alapján keresi Győrt a tárnoki városok csoportjában, holott a tárnokmester itt csupán a király magánföldesúri hatalma alá tartozó városok ügyében eljáró országos bíróként fordul elő. Nézetének analóg cáfolatára vö. FÜGEDI ERIK: Középkori magyar városprivilégiumok. UÓ: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 293-295. 17 A Pannonhalmi Szent Benedek rend története (= PRT) II. köt. Szerk.: SÖRÖS PONGRÁC. Bp., 1903. 154. 1353-1354. sz. 428. skk.; 1373: Uo. VIII. köt. Okmánytár. 396.111. sz. 18 Héderváry oki. I. köt. 74-76. 76. sz. 19 SNA PKHL Capsa 14. Fase. 12. No. 7. 20 1380: Uo. Capsa 14. Fase. 9. No. 17.; 1394: GyMSM GyL. Középkori oklevélgyűjtemény. 6. sz. 21 GyEL GyKML Téka XIX. No. 3000 (másolat) 119
