Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A forradalom szellemében
A forradalom szellemében díszpolgárává azzal a céllal, ha elfogadja e megtiszteltetést, annak jelét adja, hogy továbbra is magyar állampolgár kíván maradni.2 Az agg Kossuth nagy szomorúságát némileg enyhítették e kedves megemlékezések, azonban elhárította magától azt, hogy a törvénynek ilyen módon való kijátszásával maradjon magyar állampolgár. Győr városa bizonyos késéssel reagált az országos megmozdulásra. Hechtl Frigyes függedenségi és 48-as párti törvényhatósági bizottságai tag 1883-as beadványában kérte a várost, hogy a többi törvényhatósághoz hasonlóan küldjön üdvözletét Kossuthnak. Előterjesztésében hangsúlyozta, hogy Kossuth „.. .hazánk történelmének egy nagy alakja — ez bár szerencsétlenül végződött, de dicsőén folyt nemzeti mozgalomnak: szabadságharcunknak hőse..., kinek hatalmas alakja körülforrongtak az új eszmék hullámai, ki szilárdan állva új irányba terelte az események folyamát, ki nemzetünk történelmének egyik legfényesebb fejezetét szerezte.” A továbbiakban a törvényhatósági bizottság tagjainak megnyerésére kijelentette, hogy „Kossuth La/os nem egy párt, hanem az egész rnagyar nemzet nagy férfia, kinek hatalmas alakja előtt eltörpül a pártok válaszfala... ”3 A nagyobbrészt kormánypárti törvényhatósági bizottságnak tetszett ez a javaslat. Hiszen ez egy letűnt kor emberének szólt, aki a reformkorban és szabadságharcban óriási érdemeket szerzett, a dolgok jelenlegi menetének megváltoztatására azonban befolyással nem bír. Ezek után a városi közgyűlés egyhangúlag kijelentette, hogy nem zárkózhat el és szíve sugallata szerint cselekszik, amikor üdvözletét küldi annak a személynek, kinek „lángoló hazaszeretet szülte csodálatra méltó alkotásai a történelem érclapjain maradandó nyomokat hagytak. ”4 5 6 A Kossuth-kultusz hullámai az 1880-as évek végén még hatalmasabb lendületet vettek. Győr város törvényhatósági bizottsága Síkor József bizottsági tag javaslatára 1888. január 3-i közgyűlésén „tekintettel nagy hazánkfia fényes múltjára és mindazon érdemeire, melyeket hazánk önállósága és függetlensége alapjának letétele körül szerzett" Kossuth Lajost közlelkesedéssel díszpolgárává választotta. Zechmeister Károly polgármester Magyarország Kormányzójának címezve mellékletként egy levelet intézett Kossuhthoz. Ebben vázolva a reform küzdelmeket kiemelte Kossuth szerepét, „aki lángoló honszeretettel és veszélyt nem ismerő bátorsággal szállott síkra a legszentebb emberi jogok védelmére, helyet kérve az alkotmány sáncai között a nép milliói számára, szent meggyőződése lévén, hogy csak az a nemzet lehet igazán erős, melynek fiait a közszabadság érzete lelkesít.,<5 A díszpolgári oklevél átadására az 1848-as szabadságharc egyik tevékeny résztvevője Kozma Imre és Mayer Károly törvényhatósági bizottsági tagok önként jelentkeztek. 1888. június 4-én jelentette Kozma Imre, hogy „e kiváló megbízatást szerencsésen teljesítvén a díszpolgári oklevelet Turinban nagy hazánkfiának, ki friss jó egészségnek örvend tisztelettel személyesen átnyújtottak. 1888. augusztus 24-én Zechmeister Károly polgármester már, mint városa díszpolgárát köszöntötte Kossuth Lajost névnapján. Közben elérkezett az 1889-es év, mely a kihonosítási törvény életbe lépését jelezte. 1889. november 17-én a győri függedenségi és 2 Kossuth Emlékkönyv. (Budapest, 1952.) Szekfü Gyula i.m. 407. p. 3 GYVL Győr város közgyűlési iratai 258/1883. 4 Uo. 5 Uo. 5/1888. 6 Uo. Győr város tanácsának iratai 2871/1888.-84 -
