Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A forradalom szellemében
A forradalom szellemében Ha mind a két kérdésre egyszerre felelnék, melyet Ön hozzám intéz, levelem túl hoszúra nyúlhatna. Engedje meg tehát, hogy ez úttal csak a párt állásponti tárgyra szorítkozzam, ’s a másikra később adjak választ, mely azonban előre is mondhatom aliglesz alkalmas Ön hazafiúi aggodalmait megnyugtatni. Említi Ön hogy nem látszom a 48-as párt működésével megelégedve lenni. Ha úgy volna is nem gondolom hogy én meg vagy nem elégedésem legkisebb nyomatékkai bírhasson, miután én a dolgok jelen helyzetében nem bírhatok, ’s a mint bőségesen tapasztaltam nem is bírok befolyásssal, akár a Közügyekre akár a közvéleményre, akár a párt működésére. Hanem a szó „meg nem elégedés" nem gondolom hogy alkalomszerű legyen. Mert a 48-as párt oly álláspontra helyezkedett, mely nemcsak különbözik az enyimtől, de sőt az enyimet egyenesen kizárja; nekem tehát azzal mint párttal semmi találkozási pontom nincs; annálfogva nem meg vagy nem elégedésről van közöttünk szó, hanem csak arról, hogy én nagyon különösnek találom, ha nekem szemrehányások tétetnek azért, hogy magamat idegennek tartom, egy oly párttal szemben, mely az én álláspontomat határozottan kizárja programjából. Ön ugyan azt írja hogy a 48-as párt még is legközelébb áll az Ország függetlenségének „kivívásához" (ez alkalmasint tol hiba alkalmasint kivánásához-t akart Ön Írni). Miután én Magyar ország függetlenségét teljesen lehetetlennek tartom oly Király mellett ki egyszersmind Osztrák Császár is, ezt a Királyt pedig a 48- as párt elkergetni nem akarja, sőt megmarasztását világosan belefoglalta programjába, hát én csak odautasíthatom a 48-as pártot, hogy végezze el ezt a legközelebbség kérdését Deákkal Ghyczyvel Tiszával Csávolszkyval, Sennyeivel; nekem ahoz semmi közöm - ezekközt leghaladottabb lehet hozzájuk viszonítva; a nélkül hogy hozzám közel állana. Én nem igen helyezek becset az oly superlativumra melynek positivuma nincs. Hanem Ön egyes párttagok liberalismusára’s érdemeire hivatkozik. Ezt én mindig elismertem’ s ezeknek személyes barátságát becsben is tartom. Ez azonban az űrt, mely köztem ’ s a párt mint párt közt programjánál fogva tátong nem hogy betőltené de még csak egy hajszálnyival sem keskenyíti.-77-
