Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A váross^építő

A szegények sorsának enyhítésében a jótékony egyletek rendkívül aktív tevékenysége hozott szerény eredményeket. A Szent Erzsébet- és az Izraelita Nőegylet tagjai házról házra járva írták össze a támogatásra szorulókat s a tagok rendszeres adományaival, gyűjtésekkel igyekeztek őket segíteni. A 20 000 lelket számláló városban közel ezer fő összeírására került sor. A lajstromba foglaltakhoz fűzött megjegyzések élesen rávilágítanak a különböző területeken dolgozó városi munkások helyzetére. Példaként álljon itt két bejegyzés: „Kiendlstrasser János és felesége 38, illetve 32 évesek. 2 gyermek: 5 és 2 éves. Rác utca. Minthogyha szülők fiatalok, a két gyermek méltó a segélyre, sokat küldenek a% éhséggel. ” Egy másik családról a következőket olvashatjuk: „Szpmbatheli István és neje 47 és 35 évesek. 3 gyermek 7, 5 és másfél éves. A három gyermekért különösen könyörgünk. ”

A névjegyzékekből tömegesen sorolhatnánk a hasonló körülmények között élőket; a peremkerületek, a nyomornegyedek lakóit. A két nőegylet évtizedeken keresztül nagyon sokat tett azért, hogy segítsen a nyomorultakon; a felnőtteken és gyermekeken. E karitatív intézkedések alkalmanként enyhítettek a nehéz körülmények közt élők helyzetén, megoldást azonban nem hozhattak számukra.

Az 1870-es években egyre súlyosabbak lettek a gazdasági viszonyok. A gazdasági válság hatása, a győri gabonakereskedelem pangása, majd fokozatos elsorvadása a lakosság jelentős részét érintette érzékenyen. 1874-ben például csak a városi adóhátralék 103 268 Ft-ot tett ki. Ilyen körülmények között a városi proletárok száma is gyorsan növekedett. A fizetni csak minimális mértékben képes szegényeket az amúgy is szűkös körülmények között élők fogadták be s így különösen Újvárosban valóságos nyomortanyák jöttek létre.

A város közigazgatási hatóságánál a lakásviszonyok vizsgálatának kérdése ekkor még egyáltalán nem került szóba. A szociális gondoskodás az árvaellátást, a szegények segélyezését jelentette. Ezen kívül még igyekeztek fejleszteni a városi óvodákat és támogatni az ilyen irányú törekvéseket. Az óvodák — amint ezt kezdettől fogva hangoztatták - elsősorban a munkások gyermekeinek befogadására készültek, hogy a szülők nyugodtan dolgozhassanak.

A munkásság lakásviszonyairól dr. Pisztóry Mór győri jogakadémiai tanár szólt először a nyilvánosság előtt. 1873-ban a Győri Ismeretterjesztő Egyletben tartott, ,A lakásviszonyok befolyása a társadalomra” című előadásában a fejlettebb nyugat-európai államokban történt munkáslakás-építésekről, az ipari munkásság lakáshelyzetéről beszélt. Előadásában többek között a következőket mondta: ,A munkás nappal a széngög Zel megtelt gyárban, este a korcsmában tölti idejét, a rossz levegő testi erejét idő előtt tönkreteszi és a halál idő előtt kiragadja őt családja köréből. ” Pisztóry külföldi példákból merített, de közvetlen környezete figyelmét igyekezett felkelteni a már nálunk is megoldást sürgető ügyben. Rámutatott arra, hogy a házbérek állandó emelkedése nemcsak egy szobába kényszeríti a nagyobb családokat, hanem gyakran még albérlőket is kénytelenek fogadni, hogy a lakbért meg tudják fizetni. Erre pesti példát is felhozott, ahol 1870-ben 29 179 volt azon személyek száma, akik idegen családokkal laktak együtt egy szobában.-47-