Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A váross^építő

A tervről értesülve először Jacobi Lajos látszerész, Győr, Kazinczy u. 10. szám alatti lakos jelentkezett, aki vállalkozott az időjelző torony felépítésére és a szükséges műszerek beszerzésére. Kijelentette, hogy szülővárosa iránti tiszteletből eltekint a haszontól, s ingyen vállalja a műszerek jó karban tartását, azok naponkénti beállítását, s ötéves garanciával az esetleges javításokat. Ezt követően Jankovits József látszerész, Győr, Baross út 16. szám alatti lakos nyújtott be ajánlatot a városi hatósághoz. A tanács mindkettőjüket részletes költségvetés beterjesztésére kérte fel. Jacobi 41580 koronában jelölte meg a kivitelezési költségeket, melyet a tanács azonnal elutasított. Jankovits látszerész elfogadható ajánlatot tett a meteorológiai eszközök beszerzésére, s 1274 korona költségvetését elfogadta a városi hatóság. A tanács ezt követően egy végleges, a közgyűlés elé terjeszthető teljes költségvetés elkészítésére utasította mérnöki hivatalát.

Odor István főmérnök Jankovits ajánlatának figyelembevételével 2874 koronában állapította meg a kiadásokat, melyeket a város közgyűlése 1902. május 14-i ülése elfogadott s határozatot hozott az időjelző torony felépítésére. A föld, az építő, a fa és a bádogos munkák, valamint a műszerek beszerzésére kötött szerződések jóváhagyása után 1902. október 27-én a városi főmérnök irányításával megkezdődött az építkezés. A korán beköszöntött fagy miatt azonban a munkákat le kellett állítani.

Az építmény befejezésére 1903 májusában került sor. Jankovits József látszerész, Steiner László mérnök és Molnár József főreáliskolai tanár, mint szakértők jelenlétében 1903. június 9-én az alábbi üzemképes műszereket adta át a mérnöki hivatalnak: 1 db regisztráló barométer, 1 db hygrométer, 1 db hőmérő, 1 db polyméter, 1 db maximum-minimum hőmérő, 1 db szélzászló mutatólappal és 1 db óra 3 mutatólappal. A műszerek elhelyezésénél az eredeti tervtől eltérően a maximum-minimum hőmérőt az észak-nyugati oldal helyett — ahol a több órás napsütés miatt nem adtak volna pontos középhőmérsékleti eredményt — a rendes hőmérő mellé, az északi oldalra helyezték el. Az üresen maradt oldalra vízállás és tengerszint-magasság jelzőtáblát helyeztek el. Ezt követően a közvetlen környéket befásították, s az időjelző tornyot átadták a város lakosságának.-21 -