Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye Győrött 1877-ben alakult állandó népnevelési bizottság, melynek tagjai lettek a közoktatásügyi miniszter által kinevezett iskolalátogatók, a helyi hitfelekezetek egy-egy képviselője, a törvényhatósági bizottság által választott egy-egy hitfelekezeti tanító, s a törvényhatósági bizottság tagjai közül a tanügyhöz értő 12 személy. A tanügyigazgatás terén hozott központi és helyi intézkedések kedvezően éreztették hatásukat. A közigazgatási bizottság a közoktatásügyi miniszter utasítására törzskönyvet vezetett az egyes iskolákról, melyek alapján rendszeresen figyelni lehetett a változásokat. Vargyas Endre tanfelügyelő e törzskönyv adatainak birtokában készítette el a közigazgatási bizottsághoz szóló első jelentését, melyben a statisztikai adatok mellett — bár szerény mértékben — de már a szakmai munkáról is esik szó. 1876 után a városi hitfelekezetek iskolaszéki ülésein is ott találjuk az időközben főtanfelügyelővé kinevezett Vargyas Endrét. A győri katolikus autonómia 1878. július 20-i ülésén például több fontos kérdésben szólalt fel az állami tanfelügyelő. Többek között kifogásolta, hogy a népiskolai törvény életbe lépését követően 10 évvel az újvárosi róm. kát. fiú- és leányiskolában, valamint a nádorvárosi róm. kát. fiúiskolában még mindig csak 3 osztály működik. A kötelező 6 osztályos népiskolák felállítására csak ezt követően került sor. Az első iskolai közegészségügyi vizsgálatok is csak Vargyas észrevételei nyomán történtek meg. Az egyházak vezetői elfogadták az 1868. évi és az ezt követő iskolai törvényeket, s azok szigorú végrehajtására hívták fel híveik figyelmét. Természetesen mindvégig ragaszkodtak iskoláik felekezeti jellegének megőrzéséhez. Zalka püspök Győrött is sokat tett a római kát. elemi iskolák és a tanítóképzés előrehaladása érdekében. Anyagi hozzájárulásával bővült 1891-ben két tanteremmel a belvárosi róm. kát. fiúiskola, 21 000 Ft-os költséggel épült fel az Orsolya apácák vezetése alatt álló egyemeletes, öt tantermes elemi leányiskola, valamint 26 000 Ft-os költséggel a nádorvárosi Szent László fiúiskola. A katolikus autonómia által fenntartott elemi népiskolák városi segélye a következő években állandóan növekedett, arra azonban sosem volt elég, hogy ezeknél az intézményeknél gyökeres javulás következzen be. Ezért az autonómia 1889-ben úgy döntött, hogy lemond a segélyről és önadóztatásra tér át. A többi hitfelekezet nem értett egyet evvel a döntéssel s így minden maradt a régiben. A katolikus elemi népiskolák a külső városrészekben az oktatás céljára többnyire alkalmadan, bérelt épületekben működtek. Különösen a túlzsúfoltság ellen volt állandó a panasz. Az újvárosi iskolában, az 1890-es években olyan állapotok uralkodtak, hogy ezért a vallás és közoktatásügyi miniszter a megintést alkalmazta az autonómiával szemben. Később ezt egyévi halasztásra módosították, majd újra megintésre tett javaslatot a közigazgatási bizottság. Az iskolába járást illetően az 1890-es évek elejéig a hatóságok tulajdonképpen pontos kimutatással sem rendelkeztek. Érdemi változásra akkor került sor, amikor az iskolaügyi rendészeti feladatokat a rendőrkapitányság vette át. Ezt követően rendszeres szemlére került sor az iskolákban, figyelmeztették a lakosságot, hogy hiányzás esetén pénzbírságot vetnek ki, nagyobb kihágás esetén, pedig elzárással büntetik a szülőket. Az erélyes fellépés nem maradt eredmény nélkül.- 183-
