Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
vala indulva, hogy az ő szemében is könny csillogott. Mari145 testvére igen kedves lénynek látszik lenni, mely, fel nem tudom mi, de igen, igen vonz engem. Pál s neje146 igen szívesen fogadtak. Dani147 észteli, fash148 gyerek. Andris149 nem jött ki, bár ígéré, és soká vártunk reá. Távoztunkkor Józsi megjegyzé, hogy az okos Andris nyilván azért nem jött ki, mivel már sokat hallván rólam, sejtheté, hogy a családra kellemes benyomást teendek, s ők ebéd alatt nyilván dicsérendnek s célzandnak, mert Hermine-nek150 nincs az én modorom. Mondá, már mintha hallaná: „Na, nem hiába, hogy Józsi választottja! Az csak ilyen lehetett! Tudja ég! A kedves oly nagyot tett viseletemböl, mely pedig csak oly egyszerűen természeteses vala! Szekrényessy nálunk ebédelt: ezután Pighettivel151 kikocsiztunk a Városligetbe, anélkül azonban, hogy kiszállottunk volna. ke közül Etelka félje, Szekrényessy József 12-ként látta meg a napvilágot Győrben. Élete utolsó éveit mint özvegyasszony Pál fiának szeretetteljes otthonában töltötte Pesten. (Sz. A.) 145 Szekrényessy Mária (1807-1879), Etelka hajadon sógornője, aki ekkor Szekrényessy Pálék terézvárosi házában élt, idős napjait Endre bátyja promontori birtokán töltötte. (Sz. A.) 146 Diliinger Erzsébet, Szekrényessy Pálné (1809-1892), Etelka Pesten élő, legidősebb sógornője. Diliinger Erzsébet Bécsben született, az 1810-es években került a fővárosba, ahol apja ekkor az európai hírű Diliinger kalapgyárat működtette. A hagyomány szerint róla nyerte nevét az egykori Szekrényessy birtok, Erzsébetfalva (1932-től Pestszenterzsébet). Etelka a naplóban a németes Elisabet név miatt Szekrényessy Pálnét Lizinek nevezi. (Sz. A.) 147 Szekrényessy Dániel (1815-?), Etelka legfiatalabb sógora, Széchenyi István gróf bizalmi embere és munkatársa. Bátyját, Józsefet váltotta fel a Nemzeti Kaszinó, majd a Lovaregylet titkári pozíciójában. Barabás Miklós mellett tagja, illetve titkára volt a Műegyletnek. 1842-1857 között szerkesztette és kiadta a Lovaregylet évkönyvét, az ún. Gyepkönyvel. Eleganciájáról, dandys viseletéről és „pacsuli szagáról” Széchenyi külön említést tesz naplójában. (Sz. A.) 148 Csinos (angol). 149 Szekrényessy Endre (Andris) (1805-1874), ügyvéd, majd Pest városi tanácsos, 1843-1848 között városkapítány. A szabadságharc leverése után aulikus érzelmei miatt a rendkívüli vizsgálóbizottság (Präses des ausserordentlichen Untersuchung-Kommusion) alelnöke, később budai törvényszéki elnök, ebben a minőségében ő ítélte el 1859-ben Rózsa Sándor „betyárkirályt”. Ezt követően mint királyi tanácsos és septemvir működött. (Sz. A.) 150 Rumbach Hermina (Hermine), Szekrényessy Endréné (1822-1860), Etelka pesti sógornője, a neves pesti orvos és gyógyfürdő-tulajdonos, Rumbach Sebestyén unokája. (Sz. A.) 151 Pighetti (Pikéthy) Károly (1805-1880), hivatalnok, 1848-1849-es honvédtiszt, majd a Bihar vármegyei Hlyén útmester. Ötvenesi Lovászné rokonaként ismerte meg a nála szálláson lévő Baumgartner Mária (Mari) bárónőt (1817-1853), amely kapcsolat Etelka minden ellenérzésének dacára néhány hónap leforgása alatt házassággá érett. Marinak három gyermeke született, (II.) Gusztáv (1843-1899), Árpád (1847-?) és Etelka (1849-1928). Pikéthyné báró Baumgartner Mari utolsó gyermekét 1849. október 10-én, az aradi vár pincéjében szülte, ahova a kivégzések hírére, félelemből menekült a lakosság. E kisleányt, édesanyja 1853. évi halálát követően Etelka védőszárnyai alá vonta és négyesztendős korától féijhezmeneteléig a Szekrényessy család nevelte, illetve élete végéig anyagilag támogatta. Érdekességként illik megemlíteni, hogy Etelka Császár Elemér (1874-1940), a jeles irodalomtörténész édesanyja, míg Császár Elemér Edit nevű leánya (1910-1992) Mályusz Elemér (1898-1989) történész felesége volt. A kisfaludi Pikéthy família egyébiránt Dalmáciából került Arad vármegyébe, ahol kisebb birtokuk feküdt 1824-ig. Pikéthy Károly testvére Pikéthy Gusztáv (1804-1876) honvédtábornok volt, aki Szekrényessy József és Endre közbenjárásának köszönhetően menekült meg a kivégzéstől, és helyette tizenharmadikként nem tábornokot, hanem ezredest, Lázár Vilmost végeztetett ki Julius von Haynau. SZEKRÉNYESSY A.: A székelyhídi és kémeri, i. m. 44
