Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

mondom, mert azon színt tudd affektálni, mintha közelebb ismeretségnél ő volna az, kinek én nem tetszem. S íme, ma, tán örök elválásunk előtt, minden szava s mozgása áruiá őt el, mint méltányol engem, mint látszik bánni, hogy visszahúzta magát, mert szilárdsága tán mégis azt kívánhatta volna, mit egyszer annyira kívánt, mit éppen ma megint kívánatosnak talált — furcsa, valóban furcsa vala e harc, melyet rejteni nem tudott. Ketten kikeltünk tehát szegény Chemel ellen, s mivel argumentumokkal,68 tényekkel, ezer, a közönséges életben előforduló esetekkel harcoltunk, a szegény meggyőzetett. Mégsem akarván ezt megvallani, minden felhozottaiból már kifogyván, végre csak avval támogatá esztelen állításait, hogy ő így hiszi, s hogy képes volna szóról szóra állításainkat megcáfolni. S felszólításunkra: tenné ezt, csak mindig ígéré, s az ígéretnél, s csupán ennél, maradt is. Valóban sokat nevettünk; különösen az én élénk képelő tehetségem már előre kirajzold magának Chernek kitűzött célja elérésénél — midőn mint követ, lelkes megyéje s fejlődő honja mellett harcoland törött, akadozó sváda, oktalan állítások, esztelen nézetek, exaltált ideák s üres állításokkal. Lelkemre! Sokat várhat honunk ez atyától! Végre búcsúztunk, s kivergődtünk oncle Pepiékhez.69 Itt ezer pörbizományt adtak, s óránál tovább tartóztattak. Az álom az egész hét utáni álmatlan éjek, s az ennuyante discous alatt annyira reám nehezült, hogy valóban alig tudám szemeim nyitva tartani, emellett még rosszul is érezvén magam. Innen végre Wittenéhez, ki nagy bánatomra nem vala honn. Innen Ocskayékhoz, kik valóban igen érzékenyen vevék szívességem s figyelmem, mely valóban egészen természetes vala, ha megfontolom, mint fogadtak ők engem! Ezt valóban soha nem fogom feledni! Innen Mari tante Tonihoz, én haza. Chemellel találkoztunk, ki kérdezte, mikor jövök haza? Készakarva mondám, hogy csak későn, s hogy akkor pakolandok — mindhiába. Ő az ilyes finom unter [...]71 érteni nem szokta, s így csak mondá, hogy meg fog látogatni, s hogy legalább ez utolsó estét akarja még velem tölteni. Az kell éppen! Mintha bizony nékem öröm volna! Hazaérve levetkőztem bársonyomból, rendeztem többeket, a varrónőtől átvevőm a kész munkát, s végre Wittené jött. Könnyeztem, mint kisgyermek; kifejezhetetlenül tisztelem e nőt, s attachement-om hozzá határtalan, mit tán némileg az is növel, mivel tudom, mint kedvel, pártol, s véd ő engem. Kétszer tért vissza; kétszer kísérém ki, s mindig újra könnyezek, s mindig újra ölelt ő át. A jeles — ha nékem csak egy ily

6* Bizonyítékokkal, érvekkel (latin).

69 Hauer József (Pepi) báró (1779—1852), nyugalmazott alezredes, Etelka édesanyjának testvére.

70 Kellemetlen vita (francia).

71 ... alatt — bizonytalan olvasat, (német).

32