Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
Fejem nagyon fájt ma. Midőn Józsimhoz emberek jöttek, pamlagomra ültem, fejem vánkosra támasztám, és olvasni kezdtem. Midőn később átjött, mosolyogva, boldogsággal tekintett rám. „Hát maga nem jól van?” — mondá. „Hívatnám tán Herzginét.” Megnyugtattam. „Szegény mutzim! Most maga is beteg lesz!” — moná. Bizonnyal örül. Mégis 25 pengőforintot kérek tőle — így már 125 pengőforintot előlegezett. Ehhez mostani hópénzem, és még januárból húsz pengőforint — 195 pengőforint!! Az ember lehetetlennek hinné, hogy e bagatelle-ek ennyibe kerülnek! Tegnap hozta a paplanos számadását — egyedül ez 44 forint 15 krajcár volt. Józsim ma mondá, hogy nagy órámat jobbíttatni fogja — csak neki! Mindjárt könnyebben rengirozhatom magam, ha ő ezt csináltatja. Délután a Ludviceumba kocsiztunk; ugyan igazi faluút! Kinn a kert bámulandó! Már minden fa hajt, és bodzafáról egy zöldleveles ágacskát törtem le. Február 20-án! Tavaly április felé mutathata alig ilyest. A rózsák már levéltelik valának. De ez máris lehetetlen — nyilván hollandi almáriumból ültették ki. Sokan voltak kinn. Innen kocsisunk igen ügyesen a Városligetbe vitt, sok gyalogos, már kevés equipage595 volt kinn. A kerti sétában jól kifáradtam. Délelőtt kis rózsatőt vettem három bimbóval 8 pengő garason; este az egyik bimbó már fej leni kezdett. Sétánk alatt Pighettiék voltak itt. Főfájásom kissé engedett, de már ismét erősebb. Alig tudtam estebédelni. Tegnapelőtt küldöttem ismét tisztázásra cikkem — kíváncsi vagyok mi lesz sikere? Frankenburg tegnapi levele Horváthhoz valóban oly aljas, oly megvetésre méltó, hogy én Horváth helyén nem a világért válaszolnék rá! Meglátjuk! Még mindig oly bolond vagyok, hogy nem merem Józsinak mondani, hogy Karátsonyiékat szeretném komáknak — tán holnap kiteszek magamon. Ma este nagyon koldulgatott, ne adnék neki be. A sors megkegyelmezett neki, mert nem volt ostya honn. Igaz! Tegnapelőtt tűz volt a házban, a nyerges konyháján a lakk gyulladt meg. Szerencsére [...j596 valódi kéménybe nem ütött a láng. Én csak Józsim ijedségén — midőn a szakácsnő lélekszakdva jelenté — ijedtem meg. Oly halvány lett és úgy futott le, hogy féltem, múltkori fejfájást visszaidézhetné! Ma az alattunk lakó szabóné, ki már a múlt héten, midőn varrást adtam neki, mondá, hogy még egy hónapja van — egy lánnyal betegedett le. 595 Fogat személyzettel (francia). 596 Bizonytalan olvasat. 147
