Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

igen csinos fejékkel jelent meg. Ebéd előtt Steinbach Lóri volt itt, de nem fogadtaték el. Józsimmal találkozván mondá, azon újságot akará velem közleni, hogy gróf Almásy Móric555 gróf Festetics-leányt kérte meg, s egy év után meglesz. Ugyancsak célszerűbb parthia lett volna a 16 éves leányka helyett a kedves Batthyány-leány! Délután a kis Nagy jött, s Józsit magával vívé az énekiskola próbatétébe Én pedig a Macskához mentem; ami még nem volt kész, megrendelém, s innen a Bécsi utcába, hol előbb papírt, s aztán Vogelnál a Kammeremé által ajánlott csoda olcsó főkötőcskéket vettem. Innen Müller esztergályoshoz, hol gyermekkosarat rendeltem. Este nagy nehezen tudtam Józsimat a Casino-bálba persuadálni. Midőn átjött, mondám, hogy nagyon fash, s ő nevetett: „Csak gúnyoljál! Most oly egyszerű toilette-om!” Hisz épp ez fash. Közben már parfümömet áthoztam, s most zsebkendőjét elkérvén, jól parfümírozám. Ugyan, mert házas, ne szűnjék meg fash lenni.

Péntek, 27-én. Józsim már 3á 1-kor jött haza: hallottam a kocsit bejárni, hallottam azt is, midőn az inas az ajtót becsuká, de persze ágyamból nem mozdultam, mert Józsim képes volna máskor el se menni, ha attól kellene tartania, hogy nyugtomból felzavar. Pedig úgyis mindjárt elaludtam. Reggel hófedte háztetőket pillanték örömömre meg, azonban délután már olvadozni s eső kezdett esni, s ismét itt van a lucskos sár. Steinbach Lóri s Szentál Mari nem valának a bálon. Délután Józsim meglepett s egy földszinti páholyhelyet hozott Vieuxtemps hangversenyébe. Lórinak írván, Pamóczy Claire-rel engagírozám — de ő anyját jelenté be. Értük kocsiztunk, s még felmentünk. A fiatal özvegyet adák, melyben éppen most Toni adá Lucynét Nagyváradon. Lóri nem ismerte a darabot, tetszett néki. Páholyunk épp a kis Lázié mellett vala. Kuthy csakhamar feljött, s végig maradt. Farkas zártszékben vala, sokat nevettünk nyilván ismét szűk csizmája volt. A kis Eötvös Nesszi szülei páholyába jött, de hátul ült. Vieuxtemps egy hangversenyt Beriot-tól,556 a tremolót ugyanettől, s végre magyar bokrétát Erkellel557 játszott. A tremolót ismételnie kellett, így a magyarokat is kétszer; azon kívül még kétszer hívatván, mindegyikhez egy-egy kis csárdást játszott. Mulatságos volt látni, miként tódultak a már távozók vissza. Épp oly affektálás nélküli játéka most is, mint volt; benne ama rendkívüli delicatesse, s tisztaság — de, hogy most szabatosabb, az igaz, s épp azért nem ragadtatja magát a fiatal művész érzése által annyira el, mint ezelőtt, s épp azért hat működése sem oly

555 Almásy Móric gróf (1818-1882), helytartótanácsi tanácsos, majd a magyar kamara aielnöke.

556 Charles Auguste de Beriot (1802-1870), belga hegedűművész.

557 Erkel Ferenc (1810-1893), zeneszerző, karmester, zongoraművész, a Himnusz megzenésítője.

134