Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

kéré kézcsókra. Nagyon udvarias, vagy inkább nagyon „tiszteletet mutató”, de zavarba ejtő is. Este Pighettiékhez. mentünk; Mari fenn volt, de pulzusa csak repült, erős reumatikus láza vala, emellett borzas haján főkötő sem ült, s egész neglizséje nem a legvonzóbb. Pighettinek. kólikája543 volt délben, s most hálóköntöskében — térdig érőben —, de szerencsére még nadrágban volt. Két gyertyát gyújtottak a kis lámpa helyébe, melyet a tőlem kapott kettőért becserélének. Valóban, Pighetti. s két milly gyertya, ez már több fényűzésnél. Csak tovább! Pighetti. a szokott unalmas, bölcsnek magát hívő, elbízott, hosszúképü. Mari szenvedő. Mindkettő azonban nagyon aimable. Ma reggel Józsim ismét korán jött át; enyelgett, s végre mondá: „Maga rossz! Engem mindig felhevít! Pedig most többé nem szabad magához átjönnöm — Birly mondá! Ezt maga nem is tudta — maga kis tudatlan! Birly nem merte magának a múltkor mondani, de engem fegyelmeztetett!” Szegény, szegény kis Józsim, pedig ő annyira szeret engem! S oly soká! Most hat hét, s aztán hat hét! Csak ne ártson neki! Birly tán csak mondott néki valamit, mit használjon — de ez nagyon delicate dolog, nem kérdeztem.

Csütörtök, 19-én. Délután a kis Nagy jött, este Steinbachékhoz mentünk, Pamóczy Claire s Károly bátyjuk — ki nagyon szép utazásokat tett, s elmés, a maga nemében nagyon originális ember — voltak már ott.

Péntek, 20-án. Mához egy hónapra, ha számadásom nem csal! Istenem! Délelőtt Józsim a gőzfürdőben volt, ebédre a vele volt Nagyot hívám meg. Bevégzém a tucat kapcát Józsi számára — sajnálom e kedves munkát. Mari ma kocsonyát küldött két tányérkában; én naponként meggykompótot neki. Estefelé kissé sétálni mentünk, aztán Mittisékhez, hogy a tegnapelőtt tante Sophie-tól kapott levél postáját megmondjuk nekik. Nagyon szívesek valának, s felette desperatusok Mari házassága felett. A nő mondá, hogy nagyon kevéssé, úgyszólván nem is ismeri Marit, mintsem, hogy jellemét megítélni volna képes — azonban akaratlanul egy furcsa okot kell a dolog rugójának hinni, mert különben megfoghatatlan volna előtte az egész. Délután a Chemel levelében jelentett Kálmán544 volt itt, de Józsim nem lévén honn, persze be nem eresztették.

Szombat, 21-én. Délelőtt Herzgemé jött; egy öreg nő, ki nem szemtelen, s kivel meg is könnyen ismerkedni. Mellem nagyon szépnek találá, s mondá, vétek volna ily mell mellett nem szoptatnom. Agyacskának kis kosarat rendelt, s a fehérneműt is tanácslá! Kére, fürdenék heten543 Hasmenése.

544 Chemel Kálmán (1822-1891), ügyvéd, Sopron vármegye tiszteletbeli, majd valóságos aljegyzője, később

Kőszeg díszpolgára és az árvaszék helyettes elnöke.

129